A magyar ipar almanachja (Budapest, 1930)
I. rész - Dr. tokai Oláh Béla: Kiállítások, vásárok, mintavásárok
254 kénytelen bizonyos szelekciót keresztülvinni; sok jelentkezőt visszautasítani, a külföldiek számát pedig jobb meggyőződése ellenére és a nemzetközi jelleg rovására, restringálni. A helyhiány azonban csakhamar cselekvésre bírta a Kamarát. Az 1922 június hó 17—26. között megtartott XIII. Budapesti Áruminta- vásár számára már nagyobbméretű, új csarnokot emeltet s igénybe veszi a csarnokok körül elterülő, kiállítási célokra alkalmas külső területeket is. A rendezőség számítása helyesnek bizonyult. A vásáron mintegy 700 kiállító vesz részt 5385 m2 területen. A látogatottság és üzleti elevenség is igen nagy. Különösen a Balkán és a Kelet érdeklődése igen szembeszökő. E felfokozott érdeklődés nagyrészben köszönhető annak, hogy a vásár ez alkalommal már némileg kiépített bel- és külföldi képviseleti láncolattal s ezen keresztül az eddiginél no,gy óbb szabású propagandával dolgozik. Ez évben minősül elsőízben a vásár területe vámszabadraktárnak s ugyancsak első alkalommal kapcsolódnak be a vásárszervezetbe a hivatalos kirendeltségek is, melyek mindannyian előmozdítói voltak a sikernek. Csaknem mindenben azonos szervezetű, lefolyású és sikerű volt a következő évi (május 19—28.) XIV. Árumintavásár is, mely főként azért bír nevezetességgel, mert jól bevált külföldi mintára, ezúttal vezeti be először a rendezőség a különféle kedvezmények igénybevételére jogosító vásárigazolványokat. Az 1924. évi (május 31.—június 10.) AT7. Budapesti Árumintavásár kiállítóinak száma már annyira felszaporodik, hogy a rendezőség kénytelen az eddigi objektumokon és területeken kívül a Műcsarnok épületét is igénybe venni. 747 kiállító 6675 m2 területet népesít be igen értékes és változatos kollekciókkal. A látogatók száma 100%-kal emelkedik, miben nagy érdeme van az immár 59-re szaporodott tiszteletbeli képviseletnek is. Az 1925. év ismét fordulópont a vásár történetében. A fordulat kedvező: ez évvel lép be az intézmény gyorsiramú fejlődésének fénykorába. A gazdasági helyzet még távolról sem mondható konszolidáltnak, de egyes megnyugtató jelenségek már fel-felbukkannak. Európa államai között a feszültség enyhülni kezd. Kereskedelmi szerződések kötése mindegyre sűrűbbé lesz. Ezek alapján kezdenek kialakulni állandóbb jellegű külkereskedelmi relációk. A közlekedési viszonyok szemlátomást javulnak s az utazási és árufuvarozási lehetőségek a kereskedelem érdeklődését a külföldi piacokra irányítják. Jelentős mérvben megélénkül az idegenforgalom; a legtöbb államban nem ellenség, nem „gyanús elem“ többé a külföldi, hanem szívesen látott vendég, aki pénzt és elevenséget hoz az országba. Az általános helyzet javulását természetesen Magyarország is megérzi, bár nálunk még bizonyos gátlást okozó, külön nehezékeket kell hordoznia a gazdasági életnek. Az utódállamok politikai gyanakvása és gazdasági féltékenysége mitsem enyhült, sőt talán még nagyobb, mint valaha. Ausztria és Csehszlovákia minden magyar megmozdulást, minden magyar gazdasági akciót ellenakciókkal, sőt barátságtalan, tendenciózus propagandával el-
