A magyar ipar almanachja (Budapest, 1930)
I. rész - Dr. tokai Oláh Béla: Kiállítások, vásárok, mintavásárok
251 az utóbbi időkben ritkán dőlt el Magyarország javára. A küzdelem véresen komoly s külkereskedelmi mérlegünk passzivitása energikus, céltudatos és komoly tettekre int. A negyedszázados múltra visszatekintő budapesti árumintavásárt — melynek elnevezése előbb Márciusi Vásár, majd Tavaszi Vásár, Keleti Vásár, Budapesti Vásár volt, újabb neve pedig Budapesti Nemzetközi Vásár — a magyar gazdasági élet indusztrializálásának és kommer- cializálásának folyamata alatt oly természetes erők teremtették meg, mint amilyenek az imént említett földrajzi helyzet, továbbá az ipari termelés előfeltételeinek birtoka és a mozgékony, képzettségéről, élelmességéről és akcióképességéről általánosan ismert magyar kereskedelem. És éppen, mert létrejötte természetes adottságok szilárd pillérein nyugszik, a múltban is szünet nélkül tapasztalható volt s a jövőben is bízvást remélhető állandó fejlődése. A közelmúltban néhány külföldi vásár dekonjunktúrája szembeszökő volt. E kedvezőtlen jelenségekkel szemben azonban a magyar mintavásár mindegyre izmosult s ha olykor igen komoly külső és belső akadályokkal kellett is megküzdenie, oly imponáló tempóban haladt a tökéletesítés útján, mely még az ellenséges érzületű köröket is elismerésre kényszeríti. A viszonyok és gazdasági szükségletek helyes felismerése vezette a „Fővárosi Kereskedők Egyesületét“, midőn 1906-ban elhatározta, hogy „a hazai papír- és írószerszakma előrehaladottságának a kereskedőkkel való megismertetése céljából“ ú. n. márciusi vcisárt rendez. Ez a vásár tehát, amely egyébként ugyanazon év március 25., 26. és 27-ik napjain a Vigadóban folyt le, még távolról sem volt általános vásár s talán a kezdeményezés nem is volna figyelemreméltó, ha az eredmények nem igazolnák a Fővárosi Kereskedők Egyesületének helyes kiindulását. A siker azonban jelentős volt. Noha a vásáron csak 88 szakmabeli kállító vett részt, mintegy U502 területen, a kiállítók 1178 rendelést vettek fel 50.000 korona értékben. 1907 április 6., 7. és 8-án már lényegesen kibővül az intézmény, mely ekkor veszi fel a „Tavaszi Váscir“ nevet. Ez évben már a norin- bergi díszmű- és játékáruszakma is megjelenik a vásáron, melynek kiállítói 180-ra szaporodnak. A felvett megrendelések száma 2468, összege 187.748 korona. Feljegyzésre méltó, hogy a rendezőség által kifejtett propaganda folyamányakép több külföldi kereskedő is megjelent és jelentékeny rendeléseket tett a vásáron. Szép sikere volt az 1908 április 4., 5. és 6-ik napjain megtartott harmadik, még inkább pedig az 1909. évi ápr. hó 22—26. napjai között megtartott negyedik, immár teljesen általános jellegűvé vált és ötnapos Tavaszi Vásárnak is, melyről külföldi szakértők azt állapították meg, „mikép a vásár rendezése, illetve szakmai beosztása nemcsak elérte, de több szempontból meg is haladta úgy a lipcsei, mint a párisi vásárét“. A látogatottság naponta 23—24.000 főre rúg; a kiállítók száma 410-re emelkedik s a vásár tiszta jövedelme 22.438 korona. A fokozatos fejlődést mi sem bizonyítja inkább, minthogy közvetlenül a IV. vásár után felmerül, sőt bizonyos fokig meg is valósul már az intézmény önédlósításának gondolata. A Fővárosi Kereskedők Egye-
