A magyar ipar almanachja (Budapest, 1930)
I. rész - Dr. tokai Oláh Béla: Kiállítások, vásárok, mintavásárok
246 latot tart fenn. Értesíti őket a legközelebbi vásár terminusáról, tervbevett újításairól, a részvétel feltételeiről; szóval mindama körülményekről, amelyek a „törzskiállítók“ szempontjából jelentőséggel bírnak. Egyidejűleg általánosan propagálja a vásáron való részvétel előnyeit. Képviseleti szervezete útján (erről később lesz szó) igyekszik újabb cégeket, eddig nem szerepelt piacok reprezentáns vállalatait részvételre bírni s minden eszközzel — ideértve a diplomácia eszközeit is — odahatni, hogy a kiállítók számát vásárról vásárra növelje. A kiállítók kartotéklapokon vannak nyilvántartva, nemzetiség, telephely, termelési viszonyok stb. közelebbi megjelölésével. Pontosan nyil- vántartatik, hogy az illető vállalat melyik évben s évenként hányszor jelent meg kiállítóként a vásáron. E régi kiállítók természetesen bizonyos előnyöket élveznek, melyek helyki választási előjogban s egyéb, nem jelentéktelen kedvezményekben nyilvánulnak. Az új kiállítók toborzása szintén nagy arányokban folyik. A propaganda eszközei: nyomtatványok, plakátok, általános és részletes tájékoztatók, könyvek, beszámolók, hírlapok, közvetlen levelezések, diplomáciai összeköttetések felhasználása, akvizitőrök stb., stb. Maga a vásár részben a magáncégek által felépített vásári csarnokokban, részben pedig a „Messamt“ technikai tökéletességgel felszerelt vásárpalotáiban zajlik le. Az egyes kiállítók fülkéi rendszerint üvegfallal vannak elkerítve, a „standok“ pedig állvány- és pultszerű berendezéssel felszerelve. Bent a fülkékben, valamint az állványokon kiugró táblákon feltűnő szám jelzések találhatók, amelyek a rendkívül gondosan, szerkesztett, igazán tökéletes katalógus számaival egyeznek. Ezt a ki- . állítási katalógusbeli tökéletességet nem győzzük eléggé hangsúlyozni. Egyszerűség, szakszerűség, könnyű áttekinthetőség, tárgyi hűség jellemzi ezt a testes kötetet, amely bizony lényegesen és előnyösen különbözik az epigonvásárok cifrálkodó, rendszertelen, gyakran ízléstelen és mindenre inkább, mint az érdeklődők könnyű eligazodására szolgáló katalógusaitól. Amily tökéletes a vásár technikai berendezése, épp oly tökéletes az a szervezet is, melynek feladata a vásárlátogatók toborzása. E cél elérése érdekében is mozgósítva vannak az összes reklámlehetőségek. A vásárképviseletek tökéletesen kiépített láncolata hónapokkal előbb akcióba lép s nincs az ismert földnek egyetlen pontja sem, melynek centrumaiban kellő időben meg nem jelennének a „Leipziger Messe“ plakátjai, hirdetményei, közleményei, toborzó iratai, minden elképzelhető nyelven. Az a reklám, melyet e képviseleti hálózat kifejt, nem hangos, nem ordítozó, de komoly, önérzetes, adatokra, eredményekre hivatkozó, alapos és szakszerű. Az az állandó kontaktus, melyet a „Messamt“ kiállítói törzsközönségével fentart, az az előzékenység, mellyel az új kiállítók találkoznak, az a nemzetközi valör, melyet az intézmény büszkén reprezentál, távoltartja a rendezőségtől a reklámozás összes alacsony eszközeit s ma már szinte közgazdasági cinezura, hogy amely cég a lipcsei vásáron képviselve van, nemzetközi viszonylatban is fontos, jelentős közgazdasági tényező. Ad. 2. Minden modern árumintavásár legfőbb törekvése, hogy vásárjának látogatására minél impozánsabb tömegeket nyerjen meg. Ezt
