A magyar ipar almanachja (Budapest, 1930)
I. rész - Dr. tokai Oláh Béla: Kiállítások, vásárok, mintavásárok
236 Ezután a problematikus gazdasági értékű „siker“ után még inkább elszaporodott a reformot követelők száma s a bécsi kamara 1880-ban konkrét javaslatot terjesztett elő a kiállításügy gyökeres szabályozása tárgyában. A bécsi kereskedelmi és iparkamara javaslata egészen helyes utakon haladt s ha nem is minden kritikát kibíró alapelveket ölel fel, mint iránymutató hasznos szolgálatot tett az egykorú és későbbi reformtörekvések számára. Messze vezetne a kiállításügy szabályozását célzó mozgalmak minden fázisát nyomon kísérni — azért csupán a legújabb idők idevágó állásfoglalását fogjuk ismertetni — ezt is azonban csak később, midőn már — a következőkben előrebocsátandó fejtegetések alapján — a kiállításügyet junktimba hozhatjuk a mintavásárügy, e sok tekintetben rokonintézmény érdekes és különösen aktuális problémáival. Előbb azonban essék szó a mintavásárok őseiről, a közönséges értelemben vett vásárokról. Vásár alatt általában oly intézményt értünk, mely lehetővé teszi, hogy az eladó bizonyos meghatáirozott helyen, időben és módon, eladásra szánt áruit bemutathassa és bemutatás útján, olykor azonban anélkül is, azonnal vagy később, helyi vagy helyen kívül eső üzletfél részére készpénzben vagy hitelre forgalomba hozhassa. E definició szempontjából nemcsak azokat a ,,sokadalmakat“ tekintjük vásárnak, amelyek bizonyos időközökben, bizonyos helyekre koncentrált árukirakodásokban, illetve árufelhajtásokban nyilvánulnak, hanem vásárnak minősítünk minden oly áruforgalmazási intézményt, mely tömeges kínálattal szemben tömeges keresletre nyújt alkalmat. Az ilykép felfogott vásár tehát — lényegének meghatározása szempontjából — éppoly kevéssé igényel bizonyos jogszabályok preciz keretei közé való befoglalást, mint ahogyan nem igényli azt sem, hogy jellege a kínálatra felhalmozott árukészletek minéműsége szerint határoz- tassék meg. Más szavakkal: amidőn általában vásárról beszélünk, lényegileg teljesen közömbös, hogy: 1. vájjon terjedelem szerint világ-, országos-, provinciális- vagy helyi vásárról; 2. állandó, időközi: nevezetesen évenkénti, heti-, napi- vagy alkalmi vásárról; 3. mezőgazdasági vagy ipari cikkeket szorgalmazó vásárról; végül pedig 4. jelenlevő készletre dolgozó vagy minta alapján történő megrendelésekre alapított vásárokról esik szó. Röviden szólva: vásárjelleget ölt minden tömeges kínálat, ahol az áruk, vagy áruminták a szükségletek fedezése céljából egybesereglett kereseti alanyok tömegével összetalálkoznak. E nézőszögből tekintve, vásárok az áru- és értéktőzsdék is, de szintúgy vásárszámba megy minden oly kereskedelmi akció, mely tömegeket tömeges vásárlásra ingerel, aukciók, ünnepi és egyéb alkalmi vásárok, kiárusítások stb.
