A magyar ipar almanachja (Budapest, 1930)

I. rész - Dr. Dobsa László: A kézművesipari szervezetek fejlődésének története, különös tekintettel a hazai viszonyokra

20 A Nagy Lajos király adta szászszéki céhszabályzat bepillantást enged a kézművesmesterek akkori életébe, de meg felsorolja azokat a mesterségeket is, amelyek az akkori Királyföldön már számottevők vol- tek; ezért ezt a szabályzatot egész terjedelmében leközlöm:1) „Mi, az erdélyi hétszék elöljárói, bírái, tanácsosai, polgárai és la­kosai valamennyien, tudomására hozzuk jelen levelünkkel úgy a mostan élőknek, mint az összes jövendőbelieknek, akiket illet, hogy kézműve­seink újonnan visszaédlitott és engedélyezett valamennyi céhe, a mi ter­mészetes és legfelségesebb urunk Lajos, Magyar or szóig, Lengyelország, Dalmcicia, stb. fejedelem urának legkegyelmesebb engedelmével, érett megfontolás után s előzetes tanácskozások alapján, valamennyi kézmű­vesünk akaratával és beleegyezésével, különösen pedig Goblinus erdélyi püspök úrnak, Krisztusban a mi tisztelendő atyánknak, továbbá a nemes férfiúnak, Scharpenek Jctnos úrnak, a Lanzcron nevezetű vár ispánjá­nak különös rendeletére és utasításai alapján, a közjónak jobban meg­felelő kiródyi rendelet szerint mindenkinek közjavára, méltányosságára és hasznára törekedvén, kézműveseink sok régi és rossz szabályait el­törölvén, az alant írt határozatokat és végzéseket rendeltük a Szebenben, Segesvárott, Szászsebesen és Szóiszvároson lévő és leendő egyes kéz­műves céhek szármára. Nevezetesen, hogy az Űr születése ünnepének nyolcadán belül min­den céhben évenként két céhmester választassék, kik esküvel fogadják, hogy a város és a tartomány közérdekét az ö mesterségökben szem előtt tartják; hogy céhökben semmiféle tiltott jogtalanságot tudva, sem ba­rátságból, sem kedvezésből, sem adométnyért meg nem engednek, sem megtorlatlanul nem hagynak és hogy gyülölségböl egyetlen ártatlant sem bántalmaznak. Ugyanezen céhmesterek az ö székük polgárságának és lakosainak negyedévenként tartandó gyűlésein jelen lesznek, hogy ha ott a közjóban vagy a kézművesek dolgában valami fogyatkozás mutat­koznék, azok ugyanott előterjesztetvén, kijavíttassanak és pótoltas­sanak. Továbbá, hogy bármely kézműves a maga mesterségét bármi helyes módon akarná gyakorolni, a munkájához és mesterségéhez tartozó kel­lékeket és szükségleteket amennyit akar és képes, a maga számára egyedül, más, vagy mások társasága nélkül vásárolhat, a saját művéből amennyit akar és módjában áll, készíthet, vásárba vihet és árusíthat, úgy házánál, mint a piacon; valamint inast és segédet saját munkájához amennyit csak akar, szabadon tarthat. Továbbá egy kézműves se zálogolhasson meg adósságáért, mellyel neki tartoznak, senkit semmi módon, sem pedig más kézművest az olyan­nak dolgozni ne akadályozzon, hanem követelését bírói eljárás útján követelje s keresse. Továbbá két vagy több mesterséget egy kézműves se gyokoroljon, hanem ha közülök valamelyik több mesterséghez is ért, azok közül azt, melyet gyakorolni akar, válassza ki, a többi mesterséget 20 márka finom ezüst büntetés az alább írt módon való megfizetésének terhe alatt örökre elhagyja. J) Szádeczky Lajos dr.: Iparfejlődés és a céhek története Magyarországon, IL Okirattár, 7—13. oM. Budapest, 1913. — Fordítás a latin eredetiből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom