A magyar ipar almanachja (Budapest, 1930)
I. rész - Dr. Dálnoki Kováts Jenő: Koszorús mesterek
195 elését előmozdítsa és a külföldi áru behozatalát versenyképes áru készítésével lecsökkentse. Kitűnő készítményei számos kiállításon nyertek első díjat és e kitüntetéseket megkoronázta az 1928. évi aranykoszorús mesterverseny, amelyen ^z aranykoszorús mester szép címét Klein Mózes nyerte el kiváló, ízléses és tökéletes készítményeivel. Klein Mózes élénk részt vesz az ipari közéletben. Az arany-, ezüstműves és ékszerész ipartestület alelnöke, a Nemesfém és Drágakő-csarnokban miniszteri kinevezéssel tőzsdetanácsi tag, a tanonevizsgáló bizottságnak elnöke. Nem hallgathatjuk el azt, hogy Klein Mózes lelkes munkatársai fiai és leánya, akik atyjuktól örökölték mesterségük szeretetét és akik gyakorlati tudásukat gazdag elméleti tudással egészítették ki és gondoskodnak arról, hogy az országszerte jónevű cég modern vezetése lépést tartson az idők kívánalmaival. Reméljük, hogy Klein Mózest egy jóhír- névben állandóan fokozódó, majdan hosszú időkön át híres iparosdinasztia alapítójaként fogja tisztelni az utókor. Kulcsár Sándor bronzműves és csillár készítőmester. Régi iparos- íamiliából származik Kulcsár Sándor, aki 1871-ben született Nagyszebenben és akinek dédapja Miskolcon, nagyapja Sátoraljaújhelyen, .apja Nagyszebenben folytatta a sárgaréz és pakfongműves, ötvösmesterséget, Kulcsár Sándor mestersége szeretetét már egészen apró gyermekkorában magába szívta és már elemi iskolás korában szabad idejében ott lábatlankodoG a műhelyben. Alig érte el a 10—12 éves kort, amikor a fémlombfűrészelésben akkora jártasságra tett szert, hogy atyja szívesen engedte át az ilyen természetű munkákat fiának, hetenként 10—20 krajcárokkal díjazva a munkát. 4 reáliskola elvégzése után atyja műhelyébe szerződik inasnak és amikor a felszabadulásra kerül a sor, egy kis gőzgépet készít remekbe, amelyet az ottani reáliskola fizikai szertára részére megvásárolt és még ma is ezen demonstrálják a tanárok a gőzgép lényegét. Felszabadulása után vándorútra indul. Első állomása Miskolc, ahol nagybátyja műhelyében dolgozik, majd tudásvágya innen tovább kergeti őt Bécsbe, ahol rövid ideig egy armatúra gyárban dolgozik, majd a híres Dziedzinszky és Hanusch bronzárugyárban nyer alkalmazást, rövid idő alatt kiküzdve a csoportvezetői állást. Mestere őt atyai barátjának fogadja és később még végrendeletében is megemlékezik róla. De a törekvő ifjúnak ég a talpa alatt a föld. Bécs után Linz, Salzburg, Karlsruhe, Ulm, Geislingen, majd Páris, London és Hamburg következik. Tudásban gyarapodva kerül vissza ismét Bécsbe, ahol az Arsenalban, mint mester dolgozik. Vándorút ja során takarékosan él és 300 forintot gyűjt össze, amit elégségesnek talál arra, hogy mint önálló mester kezdje el itthon tevékenységét. Rendkívül küzdelmes évek következnek ezután. Három éven keresztül emberfeletti munkát végez, hogy megvesse lábát a hazai piacon. E három év alatt négyízben kell költözködnie, ami mind egy-egy leégés. 1898-ban költözködik mai telepére a Dessewffy-utcába, ahol azonban csapás csapán után éri. Hitelben vásárolt telkét nagy gondokkal törlesztheti, amikor tűzvész pusztítja el műhelyét. Már-már összecsapnak feje fölött a hullámok, amikor bécsi mestere és atyai barátja Hanusch, 200 forintot hagy rá végrendeletében. Ez átsegíti őt a megpróbáltatásokon és szorgalmas, lelkiismeretes munkásságával üzeme hozadékát piár annyira fejlesztette, hogy az egyre terjesz13*
