A magyar ipar almanachja (Budapest, 1930)
I. rész - Dr. Dálnoki Kováts Jenő: Koszorús mesterek
189 érmet említjük, amelyet betetőzött az, hogy 1928. évben az aranykoszorús mesteri kitüntetést kapta. Jelentősen résztvesz Hosszú az ipartestületi életben, amelynek alelnöke, azonkívül Thék Endre helyébe őt választották az iparművészeti testület igazgatósági tagjává és végrehajtó bizottsági tagja az Iparegyesületnek. Jancsurák Gusztáv rézművesmester. 1884 derekán egy német gyáros érkezett Budapestre és a Vadászkürt szálló két szobájában vörösrézlemezből géppel sajtolt tárgyakat, serlegeket, tálakat stb. állított ki, arra biztatva a magyar iparosokat, hogy a kiállított sajtolt áruit vásárolják meg és saját készítményükként állítsák ki az országos kiállításon. Idetévedt az akkor 36 éves Jancsurák Gusztáv, aki Mayer Ferdinand rézművesmesternél dolgozott. A német gyáros Jancsurákot is munkába vette és előre biztosította a kiállításon elérendő sikeréről, ha az ő portékájával áll elő, mert hiszen — mondta — Magyarország egyetlen iparosa sem tud még megközelítően hasonlóval sem kirukkolni. Jancsuráknak több sem kellett. Iparának becsületét érezte e kijelentéssel megtámadottnak és ez a német lekicsinylés volt későbbi fejlődésének tulajdonképpeni rugója. Az 1885. évben megnyílt kiállításon a nyilvánosság elé lépett Jancsurák Gusztáv nem géppel sajtolt, több darabból álló, hanem egyetlen lemezből kézzel domborított iparművészeti tárgyaival. Jancsurák ezzel bizonyságát adta mestersége anyagai fölötti teljes uralmának és gyönyörű iparművészeti alkotásaival egyre szélesebb körben szerzett jóhírnevet magának és iparának. Egyik külföldi mágnás nagyobb megrendelése keretében Jancsurák egyetlen vöfösrézlemezből kidomborított tálát vette meg, amelynek közepéből mintegy 25—30 cm magasságú száron hatalmasan kinyílt rózsa domborodik ki. E művével a hozzáértők legnagyobb bámulatát vívta ki, sőt akadtak hitetlenek, akik kételkedtek Jancsurák műve
