A magyar ipar almanachja (Budapest, 1929)
I. rész - Dr. tokai Oláh Béla: Kiállítások, vásárok, mintavásárok
238 szerűvé vált, a vásárok látogatottságát pedig természetszerűleg észrevehetően csökkentette, eladók és vevők részéről egyaránt. Már-már azt lehetett hinni, hogy az utaztatási rendszer végkép megássa a híres leipzigi Jahrmarktok sírját, ám nem így történt. Lipcse megtalálta a módját annak, hogy vásárügyét újra felvirágoztassa. A sok költséget felemésztő utaztatási rendszerrel szemközt a legenergikusabb és legcéltudatosabb 'propagandával a valóságos, mai értelmű mintavásár előnyeit hangoztatja s rövidesen fényes eredményt ér el, mert az érdekelt eladók és vevők egyre szívesebben jelennek meg a »Mustermesse« -ken, melyek hova-tovább oly fontos intemacionális jelentőségű gazdasági intézménnyé izmosulnak, hogy évente kétszer, tavasszal és ősszel, szokásos kapunyitásukra az egész világ felfigyel. A fejlődésnek ez a stádiuma — a tipikusan tiszta árumintavásár — azonban csak 1840 körül következik el. Tévedés tehát a »Leipziger Mustermesse« múltját harmadfél évszázadra tenni. Nem régibb ez a múlt 89 esztendőnél. Mindez természetesen mitsem von le jelentőségéből, mely különben is évről évre fokozatos és nagyarányú fejlődést mutat. * * * A világháború befejezése után az egész kultúrvilágon roppant nagyarányú gazdasági bizonytalanság következett be. A hadviselő népeket a háború alatt szuronyerdők zárták el egymástól. A véres Moloch iszonyú mennyiségű árukészleteket emésztett fel. A termelés megakadt, vagy lecsökkent; mindenesetre pedig a hadviselő államok speciális céljainak szolgálatába szegődött. Piacok tolódtak el, vagy szűntek meg, úgyhogy a békeállapot utáni átmenet idejében senki nem tudott hozzávetőleges képet sem rajzolni az egyes népek gazdasági helyzetéről s termelésének kapacitásáról. Bizonytalanság ülte meg a lelkeket, mit még fokozott az egyes államok alapjaiban elhibázott politikája : a gazdasági elzárkózás. Ily viszonyok között valósággal megkönnyebbülést keltett, amidőn 1918-ban a lipcsei nemzetközi mintavásár megnyitotta kapuit s nagyszerű fel- készültséggel mutatta be : mit képes termelni a háborún átvészelt nemzetközi ipar s mit lehet remélni az elkövetkezendő jövőtől. És valóban, a lipcsei vásárok osodás arányú fejlődésének fénykora ettől az időponttól kezdődik, de ugyanez az időpont a kezdete az utóbbi időkben meglehetősen elszaporodott újabb- keletű árumintavásároknak is, melyeknek történelmi előzőjük nem volt. Leipzig ráeszmélt, hogy vásárintézményében felbecsülhetetlen kincset mondhat magáénak. Ám a legtöbb gazdasági gócpont is megirigyelte Leipzig sikerét és a vásárból folyó óriási gazdasági, társadalmi és idegenforgalmi előnyöket, minek következtében egyre-másra nyílnak újabb és újabb mintavásárok ; elannyira, hogy a túlszaporodás már-már veszélyesnek látszik. Amidőn azonban kiemeljük az 1918-iki lipcsei Messe rendkívüli jelentőségét, ezzel távolról sem állítjuk azt, hogy e vásárintézmény legújabb kora ezzel az évvel kezdődik. Az 1918-ik év csak az ájult Eu-ópa felrázása, új életre keltése révén vált nevezetessé, míg a vásár átszervezése, organizációjának legmodernebb alapokra fektetése már 1916-ban megtörtént. Az új rendszer kitűnően bevált; azóta a »Leipziger Internationale Messe« mértf oldj áró csizmákkal halad az összes európai mintavásárok élén, * * * Mielőtt még a magyar szempontból legfontosabb három nemzetközi árumintavásár, nevezetesen a wieni, prágai és budapesti ismertetésébe fognánk, legyen szabad rövid pillantást vetnünk a lipcsei vásár szervezetére és e szer-
