A magyar ipar almanachja (Budapest, 1929)
I. rész - Dr. tokai Oláh Béla: Kiállítások, vásárok, mintavásárok
236 e nézetünk kötelességünkké teszi, hogy másirányú rokonsági kötelék után kutassunk. És valóban ! Nem kell hozzá különösebb éleslátás, hogy az áruminta- vásárok és árutőzsdék között fennálló közvetlen közeli rokonságra eszméljünk rá. Mert mi is lényegileg az árutőzsde? Az árutőzsde vevők és eladók, továbbá közvetítők gyülhelye, ügyletek, éspedig kizárólagosan áruk adás-vételére szóló ügyletek kötése céljából. Tehát a tőzsde a vásár egy neme, mely más vásároktól abban különbözik, hogy csak bizonyos meghatározott áruk részére szolgál piacul. A tőzsdei forgalomban maguk az áruk nem, legfeljebb csupán azok mintái szerepelnek s a kötések kizárólagosan »engros« jellegűek lehetnek. Első tekintetre felismerhető hasonlóságot mutat a tőzsde az áruminta - vásárhoz, ama közös fő jellem vonásukban, mikép 1. az ügyletkötés nem az intézmény helyén tárolt készletekre vonatkozóan történik ; 2. mindkét intézmény mintákat állít ki megtekintésre, és 3. a tőzsde is, az árumintavásár is kizárólag az »engros«- forgalom piaca. Közös jellemvonás végül az is, hogy a közvetítő munkáját mindkét vásárfajta előszeretettel hasznosítja az ügyletkötések körül. Viszont abban eltér az árumintavásár az árutőzsdétől, hogy 1. az árumintavásárok rendszerint hosszabb időközökben tartatnak (bár állandó jellegű árumintavásárok létesülése sem kizárt) ; ezzel szemben a tőzsdék rendszerint állandó működésben vannak (bár elvileg lehetséges időszakos tőzsde is, t. i. olyan, mely kizárólag szezonáruk forgalmát bonyolítja le) ; 2. az árumintavásárok — ellentétben az árutőzsdékkel — a bemutatásra kerülő árukategóriákat szabály szerint nem korlátozzák. Ezek a valóban nem lényegbevágó eltérések azonban annál kevésbé rontják le a szóbanlevő két gazdasági intézmény közötti vérrokonságra vonatkozó megállapításunk értékét, mert ha még mélyebbre hatolunk a kérdés boncolgatásánál, oly további rokonvonások tárulnak elénk, melyek az árumintavásárok tőzsdeszerűségét vitán kívül helyezik. Úgy véljük, nem végzünk felesleges munkát, ha a fogalmak tisztázása céljából rávilágítunk röviden e további hasonlatosságokra is. A) A. modern mintává sárokon áruvétel nincsen. Csupán megrendelések vétetnek fel a kiállított minták alapján. A megkötött vételi ügylet lehet tehát akár helyi, akár helyközi vétel (ez utóbbi a jellegzetes típus), de sohasem promt — magára a mintára vonatkozó —, hanem mindig hosszabb-rövidebb szállítási terminusra szóló határidős vétel. E tekintetben teljesen közömbös, vájjon maga a határidő meghatározott napra, vagy éppen csak órára szól-e, avagy hosszabb határidőben állapodnak meg a felek. Tökéletesen azonos a helyzet a tőzsdénél is, melynél szintén a határidős vételi ügylet a leggyakoribb ügyleti típus. B) Köztudomású tény továbbá, hogy minden tőzsdének pontosan kidolgozott és szigorúan követett áruüzleti szabályzata van. Hy pontos, mindenre kiterjedő szabályzatot a modern árumintavásárok sem nélkülözhetnek. C) A tőzsdei jegyzések valamely piac gazdasági helyzetének hű és szeizmográf-érzékenységű kifejezői. Az árumintavásárok bemutatott kiállítási anyaga, még inkább pedig a vásár tartama alatt, illetve következtében létrejött ügyletek száma és kereskedelmi értéke szintúgy az illető piac gazdasági viszonyainak tükörképe. D) A tőzsdei ügyletkötések gyakorisága rendszerint az érdekközösségben álló cégek és vállalatok szorosabb és állandóbb kereskedelmi kapcsolataira vezet. Ugyanez a jelenség tapasztalható az árumintavásároknál is. A végtelenségig folytathatnánk a rokonsági dokumentumok felsorolását ; úgy véljük azonban, hogy az eddig felhozottak is minden tekintetben elegendők
