A magyar ipar almanachja (Budapest, 1929)
I. rész - Dr. tokai Oláh Béla: Kiállítások, vásárok, mintavásárok
226 a félmillió m2-t is meghaladta. A látogatók összes száma 5,736.157. A bevételek összege 5,333.786 forintra, a kiadásoké 5,271.590 forintra rúgott. A fedezetlen összpasszíva ezúttal is félmillió forint körül állott. * * * Es most térjünk át a kiállításoknak egy újabb típusára : a világkiállításokra. Periklésztől, d’Avéze marquisig, Nürnbergtől Párisig, Amsterdamtól Triestig, Bécstől Budapestig és Budapesttől Nagyszebenig a kiállításügy valóban óriási fejlődési periódusokon, alaki és társadalmi változásokon ment keresztül. A műízlés sokszor hivalgó fitogtatásától eljutott a nacionális gazdasági szükségszerűségnek felismeréséig, a műtárlattól az indusztriális termelés seregszemléjéig. De itt sem állt meg. A technikai tudományok fejlődése, az új találmányok gyakorlati értékesítése új — eleddig legfeljebb csak sejtett — lehetőségeket nyitott meg a kiállítási ügyek fáradhatatlan propagálói számára. A szövőszékek, melyekről érdemes feljegyezni, hogy a faquard modelljét a 19. század első felének primitív értékbecslése csak bronzéremre méltatta, a gőzgép, az elektromosság stb. stb. a modern kapitalizmus kialakulásához vezettek s a kul- túmemzetekben felébresztették a törekvést, hogy a termelés tényezőit mindjobban kihasználják, a termelvényeket a lehető legelőnyösebben értékesítsék és a gazdasági kapcsolatokat, az ország viszonylag szűk határain túlterjeszkedve, nemzetközi viszonylatban is kiépítsék. Talán nem állunk messze az igazságtól, ha figyelmeztetni merjük az olvasót Napóleon világbirodalmi törekvéseire, melyek — ha nem valósulhattak is meg — legalább is tápanyagot szolgáltattak egy nemzetközibb felfogás kialakulására úgy gazdasági, mint társadalmi téren. Igaz, hogy Napoleon bukása után a »szent szövetség« mindent elkövetett a kiérlelődött demokratikusabb felfogás semlegesítése érdekében, de ez a törekvése csupán politikai vonatkozású területeken volt realizálható. A gazdálkodó nemzeti egyedek internacionalizmusát többé nem szüntethette meg sem szurony, sem politikai intrika, sem az akkori tudományos világnak nem egyszer kacagásra gerjesztő próbálkozása. Stephenson kinevetett, sínenfutó első vasúti gőzvonata, minden gáncs ellenére csak elindult és a civilizált államokban lassanként az Ember szolgálatába szegődött minden természeti erő. A kapitalista társadalmi rend a maga lenyűgözően félelmetes és mégis felbecsülhetetlen eredményekkel kecsegtető mivoltában kiteljesült s a produkció és áruforgalmazás nemzetköziségének korszaka köszöntött rá a kultúrnemzetek összességére. * * * Említettük, hogy az első »világkiállítást« Nürnberg városa rendezte »Mit viel Verdruss und Mühen, az Urnák 1569-ik esztendejében. Merész vállalkozás volt ez abban az időben s éppen nem csodálkozunk, ha a kiállítási anyag összehordása — az elképzelhetően primitív viszonyok között — sok bosszúságot és fáradságot okozott az érdemes magistrátusnak. A nemes város ugyanis néhány évszázaddal elgaloppozta magát, nem számolván azzal, hogy egy nemzetközi kiállítás alapfeltétele, sok más, nemkevésbé fontos körülmény mellett, a közlekedési viszonyok lehető legnagyobbfokú fejlettsége és a nemzetközi egymásrautaltság felismerése.
