A magyar ipar almanachja (Budapest, 1929)
I. rész - Dr. tokai Oláh Béla: Kiállítások, vásárok, mintavásárok
219 kiállítások is hanyatlottak és — több-kevesebb sikerrel járó kísérletezés után — a reinkarnáció csak a középkorban, a céhek intézményének virágzása idején következett be. * * * Bőbeszédűeknek távolról sem mondhatók azok az írott emlékek, melyek a céhek, immár kifejezetten árútárlat ismérveit mutató kiállításairól — az úgynevezett »Schaugericht«-ékről tájékoztatnak. Annyit azonban kétségtelenül megállapíthatunk, hogy — e kollektiv árúbemutatásokat, melyeknek nyomaira már a XIV. században bukkanunk — a tényleges gazdasági szükséglet felismerése teremtette meg. A céhek vezetőségei elhatározták, hogy a készítmények kiválóságának és származási helyének dokumentálása céljából minden kötelékbe tartozó mester évenként — egy-egy, az illető város címerével hitelesített vreme- keh tartozik készíteni. Ezeket az árúkat aztán rendszeresen kiállították. Egykorú feljegyzések szerint a vásárlóközönség örömest és tömegesen látogatta ezeket a látványosságszámba is menő »Schaugericht«-eket s különösen a nagy német városok céheinek kiállításai örvendtek hosszú időkön át igen élénk látogatottságnak. A céhek fénykorának letűnésével egyidejűleg természetesen a »Schauge- richtek« népszerűségét is megtépázta az idő. Históriai jelentőségük azonban el- vitázhatatlan s a kiállításügy szaktudománya ma is ezeket tekinti átmenetnek a műtárlatoktól az öncélúvá nemesült valódi kiállításokhoz. * * * Az első, mai értelemben vett, sőt — mi több — internacionális jellegű árú- kiállítás megrendezése Nürnberg városának örök érdeme. Hogy az ipar és művészet e nagymultú metropolisának érdemes magisztrátusa mily helyesen fogta fel a kiállítások célzatát, mi sem igazolja inkább, mint az 1569-ben megrendezett első kiállítás hirdetménye (figyelem : az első kiállítási propagandairat !), mely következőképen hangzik : »Im Rathauss daselpst hat die Stadtvogtey im Jahr Christe 1569 ain zum ergetzen und verwundern für allminiglich dem erenhaften Hantwerker-stand« zu Nutz und firtreflichen Lerr ale Newerungen in den Hautirungen der Newzait aus der ganzen Welt, selbander mit unsere Ainhaimisehe Kunsterzaigniss mit viel Verdruss und Mühe zum begucken niedergelegt, was noch in Rainer Stadt geschehen ist. Um die Männer von Künstliche fertigkeiten in ihren Arbeiten behelften zu seyn ist ain getruckter Ausweys an die Mawer zur Belehrung aler Sachen, und Aufklärung angenagelt in mer als 100 Sachen zu schauen wer schreibkundig ist tarf selbigen abschraiben, und zum ewigen Gedachtniss seinen Kindes-kindern vermachen.« A kiállításügy történelmének egyes kutatói szeretik a modern kiállítások megrendezésének érdemét francia kezdeményezésre hárítani. A fent idézett okmány azonban világosan beszél és tudtunkra adja, hogy jóval a modern kiállításügy ősapjaként tisztelt d’Avéze márquis 1789-iki fellépése előtt Nürnberg már rendezett, nem helyi, nem is országos, hanem nemzetközi jellegű — mondhatjuk egész bátran — világkiállítást. * * * Mindazáltal tényeket — történelmi adatokkal igazolt tényeket — hamisítanánk : letagadni akarván, miképp a francia géniusznak a kiállítási ügy fejlesztése körül elévülhetetlen érdemei vannak. Ellenkezőleg áll a dolog.
