A magyar ipar almanachja (Budapest, 1929)
I. rész - Dálnoki Kováts Jenő: Koszorús mesterek
199 A Seenger-cég alkotásaiból Seenger Béla igen élénk ipari közéletet él. Az Országos Iparegyesületnek igazgatósági és végrehajtóbizottsági tagja, az Iparművészeti Társaság alelnöke, a budapesti Kő- és Márványipari Szövetség elnöke, a kőfaragómestereket vizsgáztató bizottság tagja és mint a statisztikai értékmegállapító bizottság tagja, kereskedelmi tanácsos. A vállalat kitűnőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy mindazokról a kiállításokról, amelyeken gyönyörű készítményeivel résztvesz, a legmagasabb díjakat nyeri el és így nyert kitüntetéseinek száma a félszáz körül van. Ezek között találjuk az Országos Iparegyesület nagy aranyérmét is, amely az iparosság Nobel-díja és amelyet minden évben csupán egyetlen Vállalat nyerhet el. Ez ipari kitüntetések koronája az arany mesterkoszorú, amelyet az 1928. évi Országos Kézművesipari Tárlaton szerzett meg nagynevű vállalatának. Mellékesen említjük meg, hogy Seenger Béla a világháborúban mint tartalékos honvédszázados vett részt a bolgár, szerb és olasz fronton, ahol vitézségéért számos kitüntetésben volt része. Munkatársai, Seenger "Viktor és Seenger Ervin segítenek az aranykoszorús mesternek a hatalmas méretű vállalat vezetésében. Szikszay Sándor mézesJcalácsosme&ter. Az iparosmunka szeretetének, a törekvő, izzó hazaszeretetű magyar iparosnak példaképe Szikszay Sándor, akit az első Kézművesipari Tárlat alkalmával aranykoszorús mézeskalács- készítő mester címmel tüntettek ki. Ősei előkelő szerepet játszottak Békés vármegye történetében, de szülei elveszítvén vagyonukat, fiukat iöldmívesnek szánták, minthogy az öt elemi iskolán túl iskoláztatásra nem tellett. Pedig a kitűnő tanulót Szabó János esperes, a debreceni tanítóképezdébe akarta küldeni. Küzdelmes gyermekkor után ambíciója az ipar felé terelte és a már 17 éves ifjú, nagybátyja házába került, cukrász és mézeskalácsos tanoncnak. Szakmáját az alföldi városokban tanulta ki és mint fiatal segéd is, már elismerésben részesült, amikor Debrecenbe került, ahol, ha nem is az ősi kollégium falai között a latin tudományokat, egy kiváló debreceni mesternél, Boldog Gyulánál elsajátította nemcsak a hírneves debreceni mézeskalácsosnak készítését, hanem a mintáknak kidolgozását is. Ebben a magyar specialitásban csakhamar túlszárnyalta mestereit és elismerten a legelső helyet foglalta el. Magyar motivumú munkái, amelyeket körtefából és diófából farag, valóságos iparművészeti művek. A régi magyar tradícióknak és az ipari tudásnak
