A magyar ipar almanachja (Budapest, 1929)
I. rész - Dálnoki Kováts Jenő: Koszorús mesterek
179 tóttá, amelyek díja a mesterkoszorú, ennek elnyerője pedig a koszorús mester címet viseli, mélységesen átgondolta a »mester« és a »koszorú« szavak jelentőségét és a verseny feltételeit is úgy állapította meg, hogy a legnagyobb kitüntetés könnyelműen, vagy pártosan odaítélhető senkinek ne legyen és hogy a törekvő kézműiparosság és a nagyközönség mindenkor a legnagyobb tisztelettel és elismeréssel adózhassák a koszorús mester cím viselőinek, attól a meggyőződéstől áthatva, hogy a viselői szakmájuk legkiválóbb jelesei. Az Országos Iparegyesület az 1925. évi I. Országos Kézművesipari Tárlat keretében rendezte az első koszorús mesterversenyt, amelyen mindössze 18 jeles mester nyerte el az arany mesterkoszorút, ezek közül is négy vidékre került. A második aranykoszorús mesterverseny az 1928. évi III. Országos Kézművesipari Tárlat keretében zajlott le. A bírálóbizottság igen nagy szigorral járt el, nagy súlyt helyezve a mesterkoszorú értékére és a bírálat eredményeként ez évben húsz szakma legelső mestere nyerte el az arany mesterkoszorút. Ma már a nagyközönség köztudatába is teljesen beleolvadt az a tény, hogy a mester koszorú a kézművesmester munkájának legmagasabb kitüntetése és a kitüntetést elnyert jeleseink büszkén viselik a koszorús mester címet. Az aranykoszorús mesterek Babinszky János esztergályosmester. Mezőberényi földmíves családból származik. Meggyőződésesen vallja, hogy mesterségét ő maga választotta ki. Apró gyermek korában inasok voltak a barátai, akiket mesterségükről kivallatott, sőt alkalmat talált arra is, hogy a különféle szakmák műhelyeit megtekintse és így választotta ki magának az esztergályos mesterséget. Még 12 éves sem volt, amikor öt évre elszerződött tanoncnak. Inaskodásának harmadik évében került először az esztergapad mellé és amikor elkövetkezett a szabadulásának napja, vándorló útra indult. Nyugtalan, tanulni vágyó vére sehol sem hagyta őt hosszabb ideig nyugodtan. Bejárta úgyszólván egész Magyar- országot. Hódmezővásárhely, Szeged, Baja, Budapest, Esztergom, Komárom, Pozsony az első állomásai. Itthon csak nehezen tud jobb műhelybe bejutni és egészségtelen pinceműhelyekben kénytelen dolgozni. Végre kikerül Bécsbe, ahol megdöbbenéssel állapítja meg a nagy különbséget a hazai és a bécsi műhelyek között. Bécsből Prágába is ellátogatott Babinszky, de innen visszakerült Felsőm agyarországra, ahol Zsolnán, Turócszentmártonon, Körmöcbányán és Selmecbányán dolgozott. Leküzdve azonban honvágyát, ismét külföldre utazott és Németország több tekintélyes műhelyében fordult meg. Atyja kívánságára azonban 22 éves korában hazajött külföldről és nagykorusítása után önálló mesterré lett Békéscsabán. Alig néhány hónap múlva már 2 segéddel dolgozik, sőt két és fél év múlva már benzinmotor hajtotta az üzemét és 6—8 segéd szorgalmaskodott körülötte. Sohasem elégedett meg a helyi piac szükségletének kielégítésével, hanem igyekezett más vidékeken is rendelőket gyűjteni. A takarékos szerény élet és a szorgalmas munka gyümölcseként 1912-ben elérte vágyainak netovábbját, már saját házába költözhetett és itt rendezte be újra modern üzemét. Rövid idővel ezután, különösen a balkán háború hatása alatt, nyomott gazdasági viszonyok következtek be, 12* Babinszky János Békéscsaba
