A magyar ipar almanachja (Budapest, 1929)
I. rész - Gaul Károly: A magyar iparoktatás
172 pontból keveselhető az ipari szakiskolának a kisiparban foglalkoztatott hányada, azonban ennek oka abban rejlik, hogy a mindinkább vidékre és kisebb helyekre szoruló kisipari műhelyek munkáskereslete ingadoz és a saját fentartására utalt ipari szakiskolás oly műhelybe igyekszik bejutni, ahol a. munkanélküliség veszélye kevésbé fenyeget. De munkahelyük megválasztásánál befolyásolja őket az is, hogy hol kínálkozik kedvezőbb alkalom képességeik hasznosítására és a szakbavágó további tanulmányokra. A legkedvezőbb természetesen az az eset, ha az ipariskolát végzett tanuló atyja mesterségét folytatja. Önálló iparosokká, kisebb gyáriparosokká azok az ipariskolások lesznek legkönnyebben, akik öröklött műhely birtokába jutnak. Számos példa van azonban arra is, hogy szorgalom, egyéni kiválóság, kitartás és takarékosság juttatja a tanulókat esetleg valamelyik hasonló energiával felruházott ipar- iskolás társával társulva új vállalathoz vagy átvettek meglévő ipari vállalatot. A külföldön dolgozó ipariskolások száma aránylag csekély (a végzetteknek kb. 2.1%) ami arról tanúskodik, hogy ezek itthon is munkaalkalomra tehetnek szert. Külföldre vonzza az ipariskolást főképpen a továbbképzésre vonatkozó törekvés és ezek aztán, amikor ezt a céljukat elérték, rendesen hazájukba visszatérnek, hogy itthon hasznosítsák tapasztalataikat. Az érdekelt iparoskörök jelentései szinte egyértelmű elismeréssel nyilatkoznak a végzett ipariskolásokról, akiket rajzi és elméleti ismereteik és sokoldalú műhelygyakorlatuk messze fölébe helyezik más fiatal munkásoknak, bármilyen szakmában is nyertek kiképzést. A munkáskereslet fönnállása az ipariskolákat végzettek között már maga is utal arra, hogy a magyar ipariskolák kiváló munkaerőket szolgáltatnak a hazai iparnak. Ipari tanfolyamok Ipariskoláink főképpen a fémvasipart, a gépipart és faipart, az építőipart kisebb arányban, a textilipart és a kerámiai és kőiparokat karolják fel, vagy nz ezeket az ipariskolákat igénybevevő tanulókat rendes tantervek alapján rendszeresen és szakszerűen képezik ki. Van azonban ezentúl még sok egyéb iparág, amelyekben a gyakorlatban működő iparossegédek és mesterek nem képesek az évekre terjedő iskolákat frekventálni. Ezek számára a kormány aztán ipari továbbképző-tanfolyamokat szervez, melyeket a szükséghez képest évenkint rövidebb-hosszabb időn át fentart és az oda jelentkező iparossegédeket és mestereket szakszerűen kiképezi, illetőleg ezeknek a szükséghez képest elméleti és gyakorlati kiképzést nyújt. Ezek a tanfolyamok nem állandó intézmények, de bizonyos állandó jelleggel rendelkeznek. Ilyen tanfolyamok csoportokba oszthatók föl : Vannak a) Építőipari téli tanfolyamok; b) Gépkezelői tanfolyamok; c) Általános és szakirányú továbbképző-tanfolyamok ; d) Egyes iparágakban rendezett gyakorlati tanfolyamok és végül vannak még ú. n. e) vándortanfolyamok. Az állami iparoktatási intézetekben, a volt budapesti technológiai Iparmúzeumon tartott, továbbá az államsegéllyel szervezett tanfolyamokat és azok népességét összevonva, a következő tűnik ki : A volt budapesti Technológiai Iparmúzeum által rendezett tanfolyamokat 1883. évben kezdték rendezni, de ehelyütt ezek számát és azok népességét csak az 1912—1913. évből soroljuk fel.