A magyar ipar almanachja (Budapest, 1929)

I. rész

/

kis- és kézműipari probléma azonban ma is érintetlenül áll. Nem könnyű a megoldása, az tagadhatatlan. Nehézzé teszi a kis- és kézműiparosok nagy száma. És ezzel szemben az ország vásárlóképességének nagymérvű csökkenése, amelyhez még járul a külföldi nagyipar gyilkoló versenye, amit az egész hazai ipari termelés egyaránt megérez. A kisipar persze erősebben. Mert meggyengült szervezetének nincs meg már az ellenálló képessége. Évtizedek állandó betegsége lerontotta azt.

A szorosabb értelemben vett kisipar, melynek a nagyipar tömegtermelésével kell felvenni a versenyt, nehezen lesz már fentartható. Bármily nehezemre essék is ennek kimondása, mert minden megszűnő kisipari műhellyel egy-egy nemzeti polgári pillér dől ki, meg kell ezt állapítanom. Nem úgy azonban a kézműipar, mellyel csak komolyan kellene foglalkozni, egyéni jellegében megerősíteni. Ennek problémáját egyáltalán nem tartom megoldhatatlannak. Máról holnapra természetesen nem fog menni ez sem, aminthogy gazdasági problémák egyáltalán időt igényelnek megoldásukban. Mennél későbben fogunk azonban ahhoz, annál nehezebbé fog válni ez is. Ezért kívánatos volna, mennél gyorsabban foglalkozni vele. Ha gazdasági politikánk csak megközelítőleg olyan intenzív volna, mint amire szociális politikánk törekszik, akkor jóval előbbre volnánk már a helyileg megoldható gazdasági problémákkal és ezek között a kis-, illetve kézműiparral is. Nehogy azonban úgy járjunk azzal, hogy m3ginog alatta az alap — a gazdasági élet.

Budapest, 1929 április 17.

Báró Szíerényi József