Budapesti háztulajdonosok címtára (név- és lakjegyzéke) 1938 (Budapest, 1938)
II. kerület
\ Koksztüzelés a háztartásban. Évezredeknek kellett elmúlnia, míg az ember rájött arra, bogy a földben és a földön rejlő energiákat igényeinek kielégítésére és a természet mostohaságainak leküzdésére különböző módon felhasználhatja. Az emberiség energiaszükségletének főforrásai ma a tüzelőszerek. A tüzelőszerek közül különösen értékes az ásványi szenek kémiai energiája, amelynek feltárásával az ember a letűnt geológiai korok szunnyadó napenergiáját kelti életre. A szén egyrészt, mint energiaforrás, másrészt, mint igen sok kémiai termék nyersanyaga, — mely sok új iparágat teremtett és fejlesztett naggyá — az emberiség kultúrfejlődésének egyik főalapja. Érthető tehát az az aggodalom, hogy ez a megbecsülhetetlen energiaforrás, melynek az emberiség mai kultúráját köszönheti, kiszámítható időn belül kimerülhet. Hazánk szénvagyona a világ szénkészletének csak egy kis töredéke. A háború alatt történt becslés szerint (dr. Papp Károly: „A magyar birodalom vasérc- és kőszénkészlete“) Nagymagyarország ásványszénkészlete 1.711 millió tonna volt; az évi szénszükséglete pedig 13 millió tonna. Ez a szénvagyon azonban megcsonkításunk következtében mintegy 1.000 millió tonnára apadt. Ha figyelembe vesszük, hogy a szénfogyasztás növekedni fog, szénvagyonunk csupán 80—100 évre elegendő. Szénvagyonunk felhasználásánál tehát tekintetbe kell venni annak csekély mennyiségét s arra kell törekedni, hogy azt a leggazdaságosabban felhasználjuk, vagyis a legtöbb értéket kihozzuk belőle. Szénvagyonunk mai formáiban való felhasználásával tulajdonképpen vétkezünk az „Uj ezredév“ megalapításának gondolata és törekvése ellen, mert a következő nemzedék egyik főenergiaforrását, tehát gazdasági erejét apasztjuk akkor, amikor szénkincsünket nyersen, vagyis a szénben rejlő kémiai termékek nyersanyagának kellő értékesítése nélkül használjuk fel házitüzeléseknél is, amelyekre különben nemzetgazdaságilag sokkal hasznosabb tüzelőanyagok, mint pld. a gáz és koksz állanak rendelkezésünkre. Az a sok energia azonban, amely a fűtési idény alatt, mai fejlett fűtőtechnikánk mellett is, füst és korom alakjában a levegőbe száll, nemcsak energiaforrásunkat csökkenti, hanem fertőzve a levegőt, közegészségi szempontokból is káros következményekkel járhat. A szilárd tüzelőanyagok közül a koksz, mint ismeretes, a gázalkatrészektől mentesített szén szilárd maradványa mint majdnem tiszta szén: (carbon) ideális tüzelőanyag. A szén kokszolása tehát egyike ama eljárásoknak, amelyek révén a szénben rejlő energiákat felszabadítva, nemzetgazdaságilag azokat a legjobban hasznosíthatjuk. A koksz nemcsak egyes ipari üzemek elengedhetetlen kelléke, hanem kiváló tulajdonságainál fogva a háztartásban is úgy a kályhatüzelésnél, mint a központi fűtésnél minden más szilárd tüzelőanyaggal szemben első helyen áll. A koksz jelentéktelen gáztartalmánál fogva nem füstöl, kellemetlen szagtól nem kell tartanunk, izzása könnyen szabályozható s így a hőtermelés is a szükségletnek megfelelően könnyen állandósítható, ami viszont gazdaságosság tekintetében minden tüzelés egyik főkövetelménye. Mindezek mellett a koksz nem porlódik, bármeddig raktározható anélkül, hogy öngyulladás veszélye előállana és fűtőértékéből veszítene. A háztartásban a lakásfűtés, a melegvízszolgáltatás és a sütés-főzés igényel meleget. Ezen melegszükségletek előállítására a fűtőtechnika fejlődésével ma már különböző tüzelőberendezések állanak rendelkezésünkre:
