Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, ötödik körzet (Budapest, 1931)

Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye rövid története

Pest-PiliS'Solt-Kiskim vármegye rövid története

írta: REXA DEZSŐ

Ez a kis országnak is beillő országrész, amely úgy terület fekvésénél, mint nagyságánál fogva a szent-istváni alkotások, a vármegyék legelsője, — vezetőszerepet játszik nem csupán a közigazgatási tényezők sorában, hanem mindenhol és mindenkor, ahol és amikor országos vagy nemzeti kérdésről esik szó.

Tíz század óta vezet. AAzet a haladás útján a nemzeti élet minden esélyei között, a nemzeterősítő, fejlesztő béke, a nemzetvédő, a véráldozatos harcok idejéh. A béke munkájában nem kevésbé szorgos, mint amilyen rettenthetetlen a háború küzdelmei közepette, — s így nincs a kék Duna és a szőke Tisza közti magyar földnél Istentől meg- áldottabb rög széles e világon. A magyar úgy mondja: hogy jókedvében teremtette az örökkévaló.

ATégtelen rónáján, mikor végigtekint a nyári napsugár, minden örömét, minden szeretetét reáhinti és ebből a szeretetből lesz a búza, lesz a borág, lesz a délibáb, az öröméből pedig születik a ragyogó, harmatos reggel, a piros pipacs, meg a szerelmes dal. Amit azután a puszta még terem, az mind-mind csak ezeknek a gazdag változata.

Ami pedig a Dunántúlra eső darabját illeti, — ott mindent megtalálsz, amit a Duna-Tiszaközén hiába keresnél. Hegyek és völgyek váltogatják egymást, kies erdők, vadvirágos csalitok borítják a lankák és hegyek oldalát, csevegő, friss patakok sietnek a kanyargó völgyeken át a nagy folyam felé és a hegyek „riadó leánya“, az Echo ott settenkedik tréfázó kedvében a távoli hegyoldal lombos fái közt. A liímes pázsit^ ősztájon bujazöld köntösét leveti s a tömött lombsátrak szines, pompás öltönyt vesznek magukra s ilyenkor az erdőkoszorúzta hegyoldal a legszebb, amiben a természet mutatkozni képes.

És- ez a darab föld az egész magyar föld, — amint a vízcseppben is meglátni az egész természetet. Síkja, hegye, vize, búzája, fája, tur- fája, televénye, homokja, lankása, szikje, köve-mindene van, Istenáldotta gazdagsága a magyar élet dús derűjének ragyogásával hirdeti annak a drága földnek nagyszerűségét, melyről ennek a megyének dal- nak-óriás fia azt énekelte:

Ha a föld Isten kalapja,

Úgy hazánk bokréta rajta.

Ennek a bokrétának szép virága Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye.

Ez a föld jó volt mindenha állatnak, embernek. Már a diluvium idején e föld északi részének gazdag flórájára hihetetlen állattömegek jártak. (Azon a területen, amelyen ma Gödöllő—Hatvan fekszik, mikor arra a vasutat építették, körülbelül kétkilométeres hosszúságban egymásra hullott mammutok csontjait találták.) Aztán még nagyon változatos históriákat regélnek nekünk a földből egyre-másra napvilágra kerülő archeológiái leletek. Pogányvárak, sáncok, vízmenti őstelepek, védhalmok, majd agyag-, kő-, vas és bronztárgyak, — amiknek se szeri se száma — Isten tudja honnan került és amint jött, époly hamarosan