Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, ötödik körzet (Budapest, 1931)

Nagykátai járás

178 NAGYKŐRÖS honvédeket csakhamar követte Haynau serege, mely Szolnokon és Nagy­kőrösön át a Tiszához húzódott. Abszulutizmus. A nagy nemzeti küzdelem véget érvén, kezdetét vette a megtorlás. A város polgárai közül többet haditörvényszék elé állítottak, de súlyosabb büntetést nem szenvedtek. Id. Bakos Ambrus főbíró ellen, kit a kormány vésztörvényszéki bírónak nevezett ki, még 1849 .július havában a pestmegyei cs. kir. biztos hűtlenség címén megindította az eljárást s vagyo­nát zár alá vétette. Tanár ky Gedeont, a város országgyűlési képviselőjét a pesti haditörvényszék elé idézték, de 1850-ben ő is kegyelmet nyert. Azok kö­zül, akik mint nemzetőrök vagy honvédek karddal szolgálták a hazát, sokat elítéltek. Galyóczy Károly is haditörvényszék elé került, de 1850-ben őt is felmentették. Kalocsa Balázst, aki Görgey hadában szolgált, az aradi vértör­vényszék halálra ítélte, mely ítéletet kegyelemből tíz évi várfogságra vál­toztatták. Kalocsa Balázs azonban pár év múlva kegyelmet nyervén, 1854-ben elkobzott javait is visszakapta. Páka Sándort, aki mint nemzetőr küzdötte végig a szabadságharcot, az önkényuralom ügyvédi oklevelétől fosztotta meg. A honvédtisztek közül többet közlegényekként a császári hadseregbe soroz­tak, így Pálinkás Gyulát és Szentpétery Gyulát is. A szabadságharc leveretése után a várost ostromállapotba helyezték, melyet csak 1854-ben szüntettek meg. A városi önkormányzat is megbénult, 1850-től kezdve a városi tanács 12 kinevezett tanácsosból állott, a járási fő­szolgabíró ellenőrzése alatt. A főbírói állást is beszüntették; e teendőket 1852- től 1860-ig a megyei szolgabíróság látta el. A városi közigazgatás élén 1853- tól a kinevezett polgármesterek állottak. Ez az állapot az 1860. évi októberi diploma kibocsátásáig tartott. Az önkényuralom alatt az uralkodó két, ízben is meglátogatta a várost. Első ízben 1852. évi körútja alkalmával, június 11-én érkezett Nagykőrösre, mely alkalommal a város hódolattal fogadta, másod ízben 1857. évi körútja alatt, május 24-én, Erzsébet királynéval együtt jött Nagykőrösre. E látoga­tás emlékét az ugyanaz évben újra felépült felszegi ref. leányiskolával örö­kítették meg, mely a legmagasabb látogatás emlékére „Erzsébet leányiskola“ nevet visel. Az 1861. évi rövid alkotmányosság alatt a főbírói hivatal ismét fel­éledt és 1872-ig állott fenn. Az 1861. évi országgyűl. képv. választások alkal­mával a város Tanárky Gedeont küldte fel az országgyűlésre. 1861 január havában néhány dohánycsempész miatt valóságos lázadás ütött ki. Mivel a dohányőrök néhány dohánycsempészt kísértek be a város­házára, a piacon levő nép között forrongás támadt, melyet csak a Kecske­métről idevezényelt katonaság tudott lecsillapítani. A lázongásnak öten estek áldozatul, ezenkívül számosán sebesültek meg. A kiegyezés után. Az 1865. évi országgyűlési képviselőválasztások al­kalmával Gubody Sándort választották meg képviselővé, aki^ 1867-től 1868-ig a város polgármestere is volt. A város polgármesteri székében a 1867-ben viszaállított alkotmányos korszak óta hosszabb ideiig ültek: id. Páka Ká­roly 1873—1880, Ádám László 1880—1888, Póka Kálmán 1888—1898, utána Ny. Szabó Ferenc, majd az ő halálával Póka Károly. Az alkotmányos kor­szak alatt a községi önkormányzat is szabadabb mozgást nyert, a _ város anyagi és szellemi téren jelentékeny^ fejlődésnek indult; modern városias fejlődést különösen Ádám László és Póka Kálmán polgármesterek alatt vett s ez irányban folyton haliad előre. 1896. évi milleniumi ünnepélykor a tetétleni Árpád-halmon^ emlék­oszlopot állított, melyre Arany Jánosnak, a „Tetétleni halmon“ című köl­teményéből idézet van bevésve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom