Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, ötödik körzet (Budapest, 1931)
Nagykátai járás
180 NAGYKÖRÖS dés, a hetenként háromszor megjelenő Nagykőrös és Vidéke képében pedig a tatták, hogy végre Nagykőrösön is megindul az a nagy erjedés, amit egy szóval XX-ik századnak neveznek. Ilyen viszonyok között villámcsapásként érintette a várost a világháború kitörése. A négy és fél éves háború erkölcsiekben és anyagiakban kiszámíthatatlan veszteséget okozott a városnak. A háborúba kb. 7500-an vonultak be. Vér- áldozat hősi halottakban 1250. A hadiözvegyek száma 280, a hadi árváké 93. De éppen ilyen nagy veszteség, hogy a háború alatt egy egész nemzedék nőtt fel, mely nem ismerte az apai kéz jótékony szigorát és az iskolai nevelés teljességét, aminek következtében az az új nemzedék nem örökölte a 500 éves város szigorú erkölcsét. De megérezték a férfikéz hiányát a nagykőrösi gazdaságok is és a világháború végén termelésünk mértéke és értétke csak az árnyéka volt a háború előttinek. Ezek a veszteségek egyszersmind jelzik a háború utáni városigazgatás feladatait is, melyek a szociális megértés intézményes kialakításával a termelés szervezésével és az állampolgári nevelés új eszközeivel vannak kapcsolatban. Ennek a nagy munkának megvalósításánál nagy segítséget jelent, hogy a világháború nemcsak rosszat, de jót is hozott a városra. A nagy háború alatt a város férfi népessége akkora területet járt be, amihez képest a népvándorlás csak vasárnap délutáni kiirándulás volt. Ez alatt a nagykőrösiek megismerkedtek más városokkal, más nemzetek fiaival, más szokásokkal és azt a sok szépet, jót és hasznosat, amit tanultak, igyekeznek saját körükben is megvalósítani. Ezzel Nagykőröst eljegyezték a haladásnak és innen magyarázható, hogy a háború után egy olyan új korszak köszöntött Nagykőrösre, amelyről Magyarország vezetőlapja azt írja, hogy tíz év alatt több történt itt a haladás érdekében, mint a háború előtt 300 éven keresztül. Míg azonban idáig jut a város, sok megpróbáltatást kellett átszenvednie. A világháború harmadik évében Póka Károly állásáról leköszönt és a képviselőtestület ifj. Jalsoviczky Sándort állította helyére. Az új polgármester közigazgatási tapasztalatok nélkül jutott a város élére, ezenkívül a világháború következtében csak megfogyatkozott tisztikar állott rendelkezésére, aminek következtében Jalsoviczky Sándor polgármestersége nem tudott a város fejlődésének tényezőjévé emelkedni. Érezte ezt az új polgármester is (ás midőn 1918 őszén a forradalom szele végig szánt a városon, állásáról leköszönt. Ekkor a helyzet egészen vigasztalannak látszik. A piactéren üzletekéi fosztogat a csőcselék. A 48-ias eszmék diadalra jutását ünneplő vezetők tanácstalansága és bátortalansága már azzal fenyegette a várost, hogy itt is uralomra jut az anarchia. A nagykőrösi nemzeti tanács elnöke, dr. Kökény Dezső, fegyveres katonákkal behatol a városházára és átveszi a közhatalmat. Ebben a helyzetben is azonban felülkerekedett a nagykőrösi józanság, a szenvedélyek lecsillapultak és a forradalmi állapotot a városi képviselőtestület törvényesíti, midőn dr. Kökény Dezsőt megválasztja polgármesternek. Az ő személyében egy széles látókörű és a város szükségletei iránt érzékkel bíró vezető kerül Nagykőrös élére, de akkor a közviszonyok még nem voltak alkalmasak alkotó munkára. Jött a kommunizmus és ezzel a munkástanács, mely a városigazgatásban a hozzá nem értés diktatúráját valósította meg. A direktórium maga is tudatában volt gyengeségének és dr. Kökény Dezsőt megtartotta maga mellett. Ismét a nagykőrösi józanság javára írhatjuk, hogy a direktórium, ha jót nem tudott csinálni, rosszat sem csinált és így a vörös rémuralom események nélkül telt el a város felett. A kommunizmus után jött a román megszállás, mely anyagiakban ismét tetemes károkat okozott. Dr. Kökény Dezső a közhangulat nyomása alatt távozott a polgármesteri székből és éveken keresztül a város igazi vezető nélkül maradt, mert dr. Szigethy László főjegyző, ki, mint h. polgármester állott a város élén és Faragó József kir. tanácsos, ki két évig volt a város polgármestere, csak adminisztratív polgármesterek voltak, akik nem tudták megtalálni a kapcsolatot a közvéleménnyel és a korszellemmel, minek következtében nem tudták a várost a fejlődés és haladás útjára terelni. Ily előzmények után foglalta el 1924 május 3-án a város közönségének óhajtására Dezső Kázmér a polgármesteri széket, aki az évtizedes tespedés után egy mindenre kiterjedő programmot dolgozott ki abból a célból, hogy Nagykőrös város kulturális múltjának és gazdasági jelentőségének megfelelő helyet foglaljon el a magyar városok sorában. A Programm megvalósítására Nagykőrös város a Magyar Egyesített Városi Kölcsönből 116.862 dollárt vett csak igénybe, míg a szükséges többi összeget jövedelmi forrásainak jobb kihasználása révén teremtette elő. A már végrehajtott beruházások a következők: 1. Városmajor és tűzoltólaktanya építése. 2. Artézi kút fúrása. 3. Telekvásárlás. A megvásárlóit
