Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, negyedik körzet (Budapest, 1931)
Rákospalota
98 RÁKOSPALOTA A palotai és szentmihályi élelmes asszonyok, amikor hírét vették az országgyűlés megnyitásának« több szekér élelmiszert és aprómarhát szállítottak az országgyűlés színhelyére, ahol sátrakat vertek és leleményesen konyhákat rendeztek be s ott sütöttek, főztek az országgyűlésre egybesereglették számára. A szájhagyomány ezeket a konyhákat és főztjüket „Laci konyha“ és „Laci pecsenye“ fogalmában örökítette meg. Az akkori időben Dobzse László udvartartása nagyon szegényes volt és amikor a budai mészárosok már nem akartak tovább is hitelezni a királyi udvarnak, akkor az élelmes palotai és szentmihályi asszonyok látták el az udvart élelemmel és hússal. Nem is maradt el ennek a jutalma, mert a király ezen szolgálatuk ellenében felesbe, örök adományul adta az egykori Rektelök falu határát. Palota kegyelt volt az udvarnál, sőt legmagasabb körökben is számíthatott támogatásra, mert egyik krónika szerint Rektelökfalu az udvari bolondoknak volt tartózkodási helyük, akik nem egyizben tolmácsolták a palotaiak kívánságát az udvarnál. A XVI. században az ország helyzete válságosra fordult. A török veszedelem fenyegette az ország nyugalmát, akik ellen Bakács esztergomi érsek keresztes hadjáratot^ hirdetett. Természetes, hogy a jobbágyok szívesebben gyülekeztek a zászlók alá, mint az aratási munkához, mert hiszen a hadi mesterség jobban kedvükre való volt. Azonban a munkáskezekben amúgy is szűkölködő nemesség ellenszegült a kiáltványnak és jobbágyait nem engedte el, sőt ennek megakadályozására egyik-másik földesúr súlyos testi fenyítéshez is folyamodott. A Párdiak sem engedték meg a palotai jobbágyoknak a keresztes háborúban való részvételt. Az elégedetlenség az ország;,' n a Dózsa György vezérlete alatti pórlázadásban tört ki, ami .to- az elégedetlenkedő jobbágyok mindenütt fellázadtak. A palotaiak is megrohanták földesuruk kastélyát és egész családjával kiirtották, a kastélyt teljesen lerombolták és annak köveit a holttestek fölé egy halomba hányták. Innen kapta nevét a „Kőrakás“ dűlő. (A vasúti vágányokon túl, a mai Pozsony utca folytatásában elterülő grófi birtok.) Ezen kőrakás alatti csontmaradványokat a XVIII. század közepén szedték ki a földből. A mohácsi vész, mely pusztulást és gyászt hozott az országra, nem kímélte meg Palotát sem. A falu az ú. n. rákospalotai öreg szőlők déli oldalán terült el, a mai Pestújhely közelében. A török kormányzat által minden falu és város jövedelméről pontosan vezetett államszámviteli könyv az ú. n. „Török kincstári defterek“ tesznek említést Palotáról, mint pusztáról. A budai szandzsák hűbérdeftere szerint Palota puszta 257 akcse jövedelemmel 1562-ben fennállott, tehát a legkritikusabb időket kiállotta. Az állí tást megerősíti a lakott és elpusztult helyekről 1690-ben készített Összeírás, amely Palotát a lakott helyek között említi. Ez után 1605-ben bukkanunk ismét Palotának nyomára, amikor Bocskay a korponai gyűlésről Vácra jött, ahol senioratust szervezett és ennek kerekében felsorolt 21 paróchia között van Palota is. 1674-ben a palotai református pap Megyeri János volt, kinek nevét az akkori pozsonyi vértörvényszék jegyzőkönyve említi. Pongrácz György váci püspöknek 1675-ben Rómába küldött jelentéséből kitűnik, hogy Palotán katholikus hívek nem voltak, sem plébániája, sem licenciatusa, vagyis olyan egyén sincs, ki az egyházi funkciók végzésére fel volna hatalmazva. Egyben arról is ír a püspök: „Palotának van kálvinista prédikátora, ki házban papol; földesurai pedig Ujfalussy István és Sándor eretnekek“. A nevezettek torták Dunakeszit és Alagot is és a reformációnak lelkes hívei voltak. A török hódoltság utáni idők sok pénzt emésztettek fel az országban, mert a katonaságot végleg leszerelni nem lehetett, s a hadsereg élelmezése sok áldozatot igényelt a lakosságtól. Az 1691. évi március hó 11-én tartott megyei közgyűlésen a katonaság számára élelmezési kivetés történt és Palotát — tekintettel arra, hogy a török idők gazdaságilag nagyon megviselték, s ezt még nem heverte ki — csupán négy forint katonatartási segéllyel rótták meg. 1695-ben, szeptember 13-án meg is történt, amikor Sötér Ferenc alispán elnöklete alatt kiküldött bizottság a Pest vármegyei második járásban (Váci járás) fekvő Palotát már fél és kétnegyed portával) vele fel, A járás élén akkor Szunyogh Imre főszolgabíró volt. Hosszas küzdelem és szenvedés után a nemzet végre felszabadult a török járom alól és az alkotmányos élet lassanként helyreállott. A megyei élet újból a régi alkotmányos keretek között folytatódott s lassanként a félig elpusztult községek újból felépültek. így Palota is a török uralom megszűnté-
