Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, negyedik körzet (Budapest, 1931)
Kispest
KISPEST 269 napig tartott a kilakoltatott családok szenvedése, míg a kirendelt utászkatonák hirtelen húzott levezető árkokkal elvezették az áradatot. Sok kárt szenvedett a községháza is, melynek pincéit, melyekben az irattár volt el- h°lyezve, elöntötte s pótolhatatlan kárt okozott a község régibb irataiban. Ez a váratlan csapás az illetékesek figyelmét ráirányította Kispest egyik legnagyobb hiányára, a csatornahálózat kiépítésének ügyére, mely kérdés azóta nem került le a napirendről s Kispest életproblémájává lett. Az 1918. évi politikai változás alig váltott ki nagyobb emóciót Kispest lakosságában. 1918 novemberében Horváth bíró indítványára kimondotta a képviselőtestület a nemzeti tanácshoz való csatlakozásút. 1919 márc. 25-én vette át a község vezetését a munkás- és katonatanács, mikor is a járás fő- I szolgabírója, Némehy Jenő, a község főjegyzője, Brandtner Pál adóügyi jegyző, Eperjessy Lajos, a községi és adóügyi másodjegyző Skultéthy Rezső anyakönyvvezetővel együtt állásukból „a rothadt korszak szolgálatának“ bűne miatt elbocsáttattak. Ugyanekkor Molnár József jegyzőt letartóztatták és vizsgálat alá helyezték a hadiözvegyek ügyeinek állítólagos hűtlen kezelése miatt. E bűnök kivizsgálására a pénzügyi népbiztosságtól egy szakembert küldtek ki. Két heti szigorú vizsgálat és kutatás alatt sem tudtak azonban semmi szabálytalanságot találni s kényeiének voltak az ártatlanul meghurcolt köztisztviselőt szabadlábra helyezni. Az állami vezetőállásban lévők közül nemzeti érzésükről közismert hivatalnokokat, iskolai igagatókat azonnal elmozdították és obskúrus, vezetésre képtelen alakokat, facér mesterlegényeket állítottak helyükre. A főszolgabíró helyét Chlepkó Hantos Ede, a községi vezető főjegyzőjét Domsitz Ferenc nyomdászsegéd vette át. A tanügy vezetését Öcsi elvtárs tudatlan asztalos- legényre bízt a városi szovjet. Az áll. polgári fiúiskola igazgatójától Öcsi közbejöttével a tanári testület egyetlen zsidó tagja, a süket, zavarosfejű Véyh Mihály vette át az igazgatást. A nemzeti érzésű, államhű tisztviselők megdermedve fogadták a kommunista berendezkedést. A legtöbb ember nem is sejtette, mi a kommunizmus. A szovjet gondoskodott tehát, hogy a vezetők, a tisztviselők, tanítók, tanárok átképeztessenek. A tanítóknak több hétig tartó tanfolyamokon magyarázták Bucharin és Lenin világboldogító elveit, Marx vallástipró történelmi materializmusát. A tömegeket kerületekre osztva a mozgószinházban, alkoholmentes kocsmák udvarán oktatták a világboldogító új világrendszert. Politikailag mindenkinek be kellett lépni a szociáldemokrata pártból átvedlett kommunista közösségbe, különben nem kapott jegyet, jegy nélkül pedig semmit kapni, venni nem lehetett; éhen halhatott bárki. A szabadságnak ez új korszaka akkor hozta izgalomba a tisztességes érzésűeket, mikor a város legjobbjait, tisztességben megőszült polgárait kezdték üldözni. Már március 16-án hajnalban megjelentek a katonatanács kirendelt fegyveres vörösőrei és a város legjobbjait — mert a kommün azonnal várossá nyilvánította Kispestet — túszokul elhurcolták, ágyaikból felránc atva őket. Reggel 8 órakor ezek közül Varjú Kálmánt, Vadász Mártont, Holzmann Ármint, dr. Nagy Károlyt, Orichel Györgyöt s másokat kirendelték a városháza felé vezető Petőfi-utcába sarat hányni, utcát takarítani. A csőcselék mulatott e látványon. A város bírójának, Horváth Istvánnak is igen kedvére való látvány volt ez, nem is csinált titkot belőle. Érzelmeinek ezen megnyilatkozását nagy érdemszámba vette ,.Chlepkó elvtárs“, s amikor ez utóbbi kommunista fényes állásba, József főherceg palotájába és állásába hadseregfelügyelőnek lépett elő. Horváthot magával vitte titkárnak. Helyét „Gergely elvtárs“ foglalta el a bírói székben. A szovjettanács Kispest nagyszámú munkásságában bízva, nagy súlyt helyezett a kispestieknek megfelelő propagandával való megszervezésére. Kun Béla maga jött ki április havában Kispestre s a Kossuth-téren nagy tömeg előtt magyarázta a szovjet áldásthozó voltát. Itt még nyugodtan hallgatta a tömeg, de mikor innen a Hoffher-gépgyárba ment agitálni, a munkásság itt megabcugolta. A történelmi igazság kedvéért meg kell azonban állapítani, hogy Kispesten semmi nagyobb kegyetlenséget, vagy vérontást nem követtek el a kommunisták. A polgárság tájékozatlansága, szervezetlensége, szétmállottsága miatt nehezen viselte a proletárdiktatúra ostobaságait, de értesülve a vörös pribékek budapesti és más vidéki kegyetlenségeiről, gyilkosságairól, kínos vergődéssel várta a megszabadulást, bárhonnan jött légyen az. így magyarázható az, hogy az augusztus 1-én bevonuló oláh hadsereget szabadítónak tekintve, minden ellenkezés nélkül az újdonság ingerével fogadta. Az oláhok kitakarodása után hatalmas erővel tört ki a lel'ketkből a sok megaláztatás, testi és lelki szenvedés után fellángolt polgári és nemzeti érzés. Az elűzött, üldözött vezetők visszakerültek helyükre s a romok, rossz emlé-
