Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, negyedik körzet (Budapest, 1931)
Kispest
KISPEST 265 A polgárság* vagyonosodásával karöltve emelkedett lokálpatriotizmusa, polgári öntudata és hazafias áldozatkészségé, melyek együttes kifejezést nyertek 1898-ban, az 1848-iki márciusi esemenyek 5ü éves évfordulóján tartott díszközgyűlésen. Ekkor határozta el a képviselőtestület, hogy a 48-as idők nagy hősének, Kossuth Lajosnak szobrot emel a róla elnevezett téren, melyre a város 500 frt-ot szavazott meg, Herbacsek Bertalan, Varjú Kálmán s mások buzgólkodására közadakozásból 15.000 irt gyűlt össze, melyből Kispest szülötte: Hybl József szobrászművész alkotta meg a sikerült kispesti Kossuth-szobrot. A községháza is szűknek bizonyult, az 1898-ban megejtett pótépítkezéssel a mai városháza egész földszintjét megépítik, melybe a már kiszorult | hivatalokat visszahelyezik. A szépen nekiindult fejlődési lendületnek azonban, melyet méltán lehet Dorfner- és Ács-korszaknak nevezni, végetvetett rövid időre a község életében, de különösen az elöljáróság tagjai között kitört egyenetlenség, személyi torzsalkodás, melyeket nagy cselszövéssel fűtött és naggyá fejlesztett Kispest első újságja, a Seper Kajetán szerkesztésében megjelenő „Kispest— Szentlőrinc“. A község gyors fejlődése sok gyanús exisztenciát, sok szerencselovagot is sodort Kispestre. Mintha Kóma azon városfejlődési korszaka következett volna be Kispesten is, melyet a monda a Sabin nők elrablásának korszakából őrzött meg. A főváros területéről kitiltott alakok kényelmes menedéket leltek itt, mert Kispestre ekkor még nem volt kiterjesztve az államrendőrség hatásköre. Nem kérdezték senkitől, hogy honnan jött? mit akar? Csak az iránt érdeklődött mindenki, hogy 150, vagy 300 négyszögöles telket akar-e venni? Ebben az időben került Kispestre egy nyíregyházai betűszedő, Seper Kajetán is, ki lapot alapított és eljárván a Jánosok, Istvánok névnapjaira, az atyafiak keresztelőire, lakodalmára, hű tudósításokkal égig magasztalta a vendéglátókat. A jámbor atyafiak hiúságából szépen megélt, a lap is jövedelmezett. Később azonban — vesztére — a városi politikába is beleártotta magát és a vezetők csipkedésével és gyaiiusításával is élénkítette lapját és annak kelendőségét, pártokra szaggatta a községi képviselőket s egymásra ingerelte a bírót, jegyzőket és képviselőtestületi tagokat. Hiába akar bosszút állani Ács bíró Seper Kajetánon, midőn azt nyílt ülésben kikergette a közgyűlés terméből. Midőn pedig isinél visszatért, községi hajdúkkal kivezettette az ülés terméből. A furfangos „álhirlapíró“ azonban nem nyugodott. A község kötelékébe való felvételét kérvényezte, hogy ezzel is borsot törjön a bíró orra alá. A képviselőtestület azonban egyhangú határozattal, súlyos indokolással: „Minthogy őt nem ismerik el hírlapírónak, hanem egy tisztességes mesterségtől megszökött egyénnek tarják, aki egyedüli okozója annak, hogy a szép fejlődésnek indult község békéje fel lett dúlva“, — elutasítja a kérést. Nemcsak nem adják meg a letelepülési engedélyt, de felterjesztést tesznek a felettes hatóságnak, hogy Seper Kajetánt Kispest és Szentlőrinc területéről mindenkorra kitiltsák. Az atyafiak a sajtószabadság értelmezésében túllőttek ugyan a célon, mert Seper — bár többször volt a fogháznak, mint Kispestnek lakója — élete végéig megélt lapjából Kispesten. Az egységnek, az egyetértésnek azonban vége lett. Ács László bíró, Dorfner Antal közig, jegyző. Gesztesi Miksa adóügyi jegyző 1899. év végén jobbnak látták mind egymástól, mind állásuktól megválni. Ezzel bezáródott Kispest második — a kialakulás vulkanikus erupciós — korszaka. A megüresedett helyeket még 1899-ben betöltötték, még pedig Sárközy Pál főszolgabíró ajánlására közigazgatási jegyzővé Brandtner Bál gyömrői jegyzőt, adóügyi jegyzővé pedig — Fekete István korai halála után —- Eperjessé Lajost, két kiváló, nagy gyakorlati tudásról ismert közigazgatási embert választották meg a vezető állásokba, kik Árvay József, utána Éder József, Medgyesi György, végül Gerber János közigazgatási bírókkal Kispestnek, mint községnek utolsó közigazgatási garnitúráját képezték. Az ő működésük alatt fejlődött Kispest annyira, hogy többé nem bírta a községi kereteket s 1922-ben rendezett tanácsú várossá alakult. Ez a két évtized joggal nevezhető a vezető jegyzőről „Brandtner-kor- szaknak“, mely korszakot a céltudatos munka, a rohamos fejlődés jellemzi. Ezzel a korszakkal benne vagyunk Kispest jelenében, mely korszak személyei életben vannak még s így a jövő történetírója lesz hivatva működésükről végleges ítéletet mondani. E kor eseményeit röviden a következőkben foglaljuk össze. Brandtner Pál mindenekelőtt a feldúlt békét állította helyre, amiben
