Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, negyedik körzet (Budapest, 1931)
Rákospalota
RÁKOSPALOTA 107 ságban elhelyezkedve a szertartáshoz métó komolysággal hallgatták végig a misét s kisérték be ismét a papot a sekrestyébe. Ugyancsak az ő kiváltságuk volt a feltámadó si-körmenetben és Űrnapján a legfelségesebb oltáriszentség mennyezetéinek vivése, míg a feltámadt Jézust ábrázoló szobrocskát maga az egyházgondnok vitte. Nagyban emelte ezen egyházi ténykedések külső pompáját, a már fentebb leírt ünnepi díszben résztvevő törzslakosság nagy tömege, amely annyira festői szép látványt nyújtott, hogy nem egy évben külföldiek jöttek el, hogy fényképfelvételekkel örökítsék meg e pazar és színpompás, szemet, lelket gyönyörködtető népviseletet, A benső részvét mellett külsőségekben is megnyilatkozott az elhaltak iránt tartozó végtisztesség; megadása. Az elhunyt mellett egész éjjen át sirató asszonyok virrasztottak, ájtatos imádságot mondva s halotti éneket. — protestánsoknál — zsoltárokat és halotti éneket — énekelve. Ha „Mária-társulat“ fiatalkorú tagja halt el, akkor fehérruhás ünnepi díszbe öltözött leányok a fehér templomi lobogókat, ha éltesebb korú volt a halott, akkor gyászruhás (népies viselet) leányok a viola-színű lobogókat vitték a gyászmenet élén. A régi népszokáshoz tartoztak a temetések alkalmával - valamennyi keresztény-felekezetű híveknél — a búcsúztatók. A római katholikusoknál énekszóval, a protestánsoknál verssorokba szedett nem nekes búcsúztatóval búcsúztatták el a halottat minden néven nevezendő rokonától, atyafiától, jóbarátai- és ismerőseitől, de sohasem az egynémely faluban szokásban volt Ízléstelenséggel, melyben még a háziállatjaitól is búcsúztatták az ehunytat. Amilyen külsőségekben is, komoly pompái igyekeztek adni kedves ha- lottaiknak a temetésen, még fokozottabb mérvű vigsággal kisérték az ifjú jegyespárt templomba az esküvőre. A legénynek és lányrok legkedvesebb vasárnapi mulatsága a tánc volt. Természetesen nem járta más tánc, mint a ,,palotai mártogatós“. Különös érdekességet szolgáltatott ezen táncmulatságoknak azon szokás, hogy a korcsma helyiségében csak a legények tartózkodhattak, míg a leányok a korcsma előtt az utcán állottak sorjában s itt várták míg a legény az ablakon vagy ajtón át nevén szólítva hívta be a lányt s tánc végeztével megint kiment az utcára s ott várta míg újra beszólítják. Volt ennek a szokásnak bizony egy rossz oldala is, mert téli időben különösen farsangkor, mikor egész éjjel folyt a tánc, nem egy lány' egészsége esett áldozatul. A farsangi mulatozás három napig tartott s farsang három napja ünnep volt a palotaiaknak. Nyelvjárást, illetőleg Rákospalota a középső palóc nyelvjárás felső pestmegyei nyelvjárás területéhez tartozik, mert az összes felső pestmegyei községek közül a palotaiak beszéde őrizte meg leginkább a palócos nyelvjárás sajátságait, melynél úgyszólván csak a váczi palócosabb. RÁKOSPALOTA LEGÚJABB KORA. Irta: ó<j)fallal Szabó Tivadar dr. 1910—1919 ig. Az előző évek parcellázási törekvései, — amelyek a község fejlődése szempontjából rendkívül károsak, — minthogy' minden tervszerűség s cél- tudatosság nélkül engedélyeztettek a községi képviselőtestület által, nem szünetelnek, hanem tovább folytatódnak. A legnagyobb szabású parcellázást a képviselőtestület 1910. márc. 21. napján tartott ülésén engedélyezte, amikor a rákospalotai ref. egyház tulajdonát képező 28.784 négyszögöl kiterjedésű ingatlanára parcellázási engedélyt ad. Ezt követően pár hónappal később Bossányi Györgynek 2474 négyszögöl kiterjedésű ingatlanára ad parcellázási engedélyt, hogy ez utóbbi engedélyt néhány hónap múlva újabb s újabb engedélyek kövessék. Valóságos parcellázási düh fogja el a községet s a képviselőtestület pedig nem látva ennek közigazgatási és gazdasági hátrányait, ahelyett, hogy a további engedélyeknek vétót mondott volna, minden aggály nélkül az engedélyt megadta, Wdinner Manó egyr képviselőtestületi ülésen vétót mondott a parcellázási engedélyek megadása ellen, minthogy a község jövőbeni fejlődéséinek akadályát látja a rendszertelen parcellázásokban. A Szécbenyi-telep különválása folytán Palotát közigazgatásilag öt kerületre osztották.
