Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, harmadik körzet (Budapest, 1931)
Biai járás
120 ÁLTALÁNOS ADATOK Lakosság az 1920. népsz. szerint: 424 lélek. Magyar: 414, német: 10. R. kath.: 290, ref.: 109, ágii. ev.: 3, unit.: 2, izr.: 20. Házak száma: 86. Az 1930. nép- számlálás szerint a községben 505 lélek és 155 ház van. Területe: 348 kli. Erdő: 12, kert: 304, egyéb: 32. Az erdő József kir. herceg tulajdona. Vas. áll.: helyben. Szállás: Stuchlik József vendéglőjében. Posta., Cső.: helyben. Táv.: Pilis- csaba. Törvsz., Tkv. Járást)., Pü. ig. Mezőg. Kamr., Iparfii., Ke- resk. Kamr., OTL: Bpest. Főszb.: Pomáz. Adóli., Pü. szak.: Szentendre. Pü. bizt.: Budafok. Vál. kér.: Pilisvörösvár. HATÓSÁGOK, INTÉZMÉNYEK Körjegyző: Piliscsaba. Közs. bíró: Kulmann Géza. Törv. bíró és pénztáros: Both István. Közgyám: Kretz György. Áll. főnök: Pogány Sándor főellenőr. Postamester: dr. vitéz Nagy Mikló sné. KÖZEGÉSZSÉGÜGY Körorvos: dr. Büchler Zsigmond. Gyógyszerész: Fohsz Richard. EGYHÁZAK, ISKOLÁK R. kath. lelkész: dänisch Mihály. Áll. elemi iskola. Tanító: Bartos József. BETÜSOROS CÍMTÁR Cipészek: Timár Lajos, Száll a y Béla. Dohánytőzsdés: Gusmann László. Fűszer- és vegyeskereskedő: Huber Ferenoné. Férfi szabó: Kéinya Döme. Kocsmárosok, vendéglősök: Stuchlik József, ' Gedeon Katalin, Misii ey Lajos. Kertész: Golob Ferenc. Magánzó: id. Király József. Tényleges katonai idejét a 6. várt üzér ezredben szolgálta te. Háború alatt orosz, olasz és francia frontokon harcolt, részivett az 1916-iki dobét dói és 1917 évi uzsoki harcokban, mint őrvezető szerelt le. Bronz vit, érem és Károly cs. kér, tulajdonosa, József fia 1930 óta Pilisosabán önálló cipészmester. NAGYKOVÁCSI Nagyközség. Hozzátartozik: Juliánná-m és Tisza István kertvárostelep. Lakói a XVII, század végén Hessen és Württembergből jöttek be 36 kocsin. A középkorban Felsőkovácsi és Kovácsi (Kowachy) néven fordul elő. 1457-ben Dormánházi Miklós szerez iitt részeket a Felsőkovácsi családtól. 1490-ben Corvin János birtokában találjuk. 1499-ben Ráskay Balázs volt a helység földesura. Az 1580—81. évi török kincstári adólajstromokban, pusztaként szerepet. Évi jövedelmét 350 aikcsébam állapították meg. 1715-ben 20, 1720-ban 39 adóköteles háztartásit írtak össze e helységben, 1737-ben epemirigy-ragáiy pusztított, melynek 600-an estek áldozatul. Az 1754, évi ösz- szeírás szerint Wattay Pál és a S^s-osal d tagjai bírták Garancs és Kiskovácsi pusztákkal egyetemben. A róin. kath. templom 1746-ban épült. A XIX. század elején itt volt plébános Fejér György, a Codex Diplomaficus nagyérdemű szerkesztője, aki innen pesti zgví'en tanár majd kznonol le\ l'Ma-He még a Wattay-'Család volt a helység földes- ura. A Wattayak után a helység a gróf Telekiekre szállott. 1838-ban gróf Teleki Józsefeié volt a helység földesura. Tőle gróf Teleki Júlia, Tisza Lajosné örökölte, 1863-ban Tisza Lajos hasonnevű fiára szállott. Jelenleg gróf Tisza Lajos Kálmáné. A batárrendezés és a tagosítás 1863-ban történt, 1843 június 7-én nagy tűzvész pusztított a helységben, mely alkalommal 77 ház égett le. 1848-ban itt végezték ki a honvédek az urasági szérűskert- ben Miskeyt, az áruláson ért timnyei szolgabíróit, A helység határában római korbeli pénzeket, edényeket és sírköveire! utóbbiakat a plébánia-templom falába építették be. A helységben levő régi kastélyt még a Wattayak építették. Jelenleg Tisza Lajos Kálmáné. A kastély műkincsei között Pállilk állatképei, Indiából hozott fegyverek, régi mesterek festményei, a remek szegedi album, melyet gróf Tisza Lajos kapott, értékes családi képek stb, láthatoK. tvoriy v iái a kb. 3000 kötetből áll. A határában vannaK
