Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, harmadik körzet (Budapest, 1931)
Biai járás
68 Mész- és cementkereskedő: Kecskés János. Pékek: Barna Kálmán, Bödö Pál, Kerék Lajos. Rövidárúkereskedő: Steiner Edéné. Szabók: Mocsay Gyula, Papp Károly, Szántó Sándor. Szíjgyártók: Bóka József. Nagy Károly. Temetkezési vállalkozók: Pád Sándor, Sinkó Ferenc. Tojáskereskedők: Bika Vencelné, Horváth Ferencné, Vadóisz Józsefnél Tolikereskedők: Farkas Mihályné, Kovács Kár oly'né. Tüzelőanyagkereskedők: Kecskés Károly, Pátyi Fogyasztási Szöv. tígynök: Klein Gyula. Vaskereskedő: Kovács Andrásné. Vitézek: v. dr. Kuthy L. Ákos, közs. orvos, v. Monori Ferenc ács, v. Muzsik Lajos isk. szolga, v. Németh József bádogos m, v. Végh Ferenc urad magtáros. Zöldségkereskedők: Hegedűs Péter, Végh Istvánné. PERBÁL Nagyközség. A hagyomány szerint Perbaldus nevű remetétől, Szent István király gyóntatójától veszi nevét, aki Szent István királytól visszavonulási engedélyt kapván, a mai Perbál helyén telepedett le. A szénit híréiben álló remetét számosán keresték fel, s lassanként ott telepedtek le körülötte, így keletkezett a helység. Az Aynárd nemzetiség ősi birtoka. Plébániája 1332—1333-ban már fönnálló ti s ekkor egyházilag a veszprémi püspökség budai íőesperesi kerületéhez tartozott. 1348-ban Prebor néven említik az oklevelek, A XIV. század második felében az Aynárd nembeli Atyai, a Kükéi Ainárdfi és a Görög mezei Vér család birtoka volt; de Atyai Szár János hűtlensége és Kükéi János mag- szakadása következtében, itteni birtokaikat 1401-ben Zsigmond király a Maróthiaknak adta, 1401-ben megjárják határait. Az 1401—1405. években kelt oklevelek kincstári adólajstromokban már pusztaként szerepel, keresztény lakosok nélkül. Jövecelmét 1000 akcsére tették, A török hódoltság alatt elpusztult, 1737-ben még mint puszta, a telki apátság birtokában volt. A róm. kath. plébániát 1753-ban állították helyre, Anyaköny\ei 1744-ben veszik kezdetüket. Értékes műkincse egy régi szentségtartó. Az 1770. évi úrbéri rendezéskor 44 és fél urbértelke volt. 1770-től 1820-ig a gróf Zichy család volt a helyséig földesura; e családról az uradalom az oldalági rokonokra szállott, akik azt az oroszvári kincstári uradalommal cserélték el s ekkor a királyi kincstár birtokába került s jelenleg is a koronauradalom a helység legnagyobb birtokosa, 1842. augusztus 25-én — .néhány lakóház kivételével — az egész helység leégett. A világháborúba hadbavonultiak száma 350. Hősi halottaké: 62, hadiözvegyeké: 8, hadi árvák: 28, Földreform nem volt, 16 házhelyet a község osztott ki. ÁLTALÁLOS ADATOK Lakosság az 1920. népsz. szerint: 1892 lélek. Magyar: 56, német: 1564, tót: 272. R. katli.: 1874, ref.: 11, unit.: 1, izr.: 6. Házak száma: 383. Az 1930. évi népszámlálás szerint lakossága: 2025 lélek, házak száma: 409. Területe: 4458 kh., szántó: 2970, rét: 178, legelő: 63, erdő: 952, szőlő: 101, kert: 9, terméketlen: 185. Erdőbirtok: fele a m. kir. koronauradalomé, fele a helybeli volt úrbéreseké. 40—50 éves, fenyő, tölgy, cser, gyertyánfa. Talajviszonyok: kötött talaj. Termények: búza, rozs, árpa, zab, tengeri. Vas. áll.: Piliscsaba (9 km.) Szállás: a négy vendéglőben. Autó- buszjárat: Piliscsaba—Perbál— Tinnye—Tök—Zsámbék között rendszeresen közlekedik. Posta: helyben. Táv. cs.: Zsámbék. Pőszb. vál. kér.: Bia. Törvsz., Pü. ig., Keresk. Kamr., Iparfii., Me- zőg. Kamr., OTL, Járásb., Tkv. Adóhiv.: Budapest, Pü. bizt. és Pü. szak.: Budafok.
