Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, harmadik körzet (Budapest, 1931)
Biai járás
53 BETÜSOROS CÍMTÁR Asztalosok: Baumpachner József, Ehleiter János. Paxian Adolf. Preiszer János, Ványi József. Biztosítási ügynök: Hitelszövetkezet, Schönick Mátyás. Bognárok: Locher Márton, Telcher Ferenc. Borbélyok: Reiszer János, Taferner Lőrinc. Cipészek: Ehleiter Rudolf, Kopp .József, Rehmunn János. Cséplőgéptulajdonosok: ötvös József 6 HP, Dénes R. T.-tól, Walter Ferenc 6 HP, Dénes R. T.-tól. Csizmadia: Rehmann János. Dohánytőzsde: Hangya Fogy. Szöv. Komp József. Férfiszabó: Kopp Mihály. Földbirtokosok: Közalapítv, uradalom 817 kh., ebből 400 holdat bérel Rédly Gyula és Czobor Lajos, a bérlet 1938-ban jár le. Bayer Józsefné 36, Báder János 34, Báder Lőrincné 34, Báder Simon 27, Fischer Rudolf 36, Hof- fer Simon, 35. Kompp János 36, Kreisz János 34, Kreisz Rudolf 34, Mayer János 34, Nick József 33, Ötvös József 38, Platz Antal 33, Platz János 36, Reiszner József 35, id. Reiszner Lőrinc 45, iff. Reiszner Lőrinc 30, Sack János 35, Walter Lőrinc 28 kh. Fűszer és vegyeskeresk. Hangya Szöv., Eidenyene János, Komp József. Hentesek és mészárosok: Wéber György, Wéber János. Italmérők, kocsmárosok és vendéglősök: Weber György. 1911-ben Budajenőin atyjánál szabadult lel, utána atyja üzletében segédkezett, amelyet 1913-ban átvett. Üzletét 1850 /körül nagyatyja alapította. 1928 óta önálló vendéglős, Nagyatyja vendéglőjét 1852-ben alapította. Vendéglője teljesen újonnan lett felépítve. 1918 óta a közs. képv. test. virilis tagja Háború egész ideje alatt orosz, román és olasz frontokon harcolt, mint szakaszvezető szerelt le. Kitüntetései: nagyez,, kétszer br. v. é. és Károly cs. k. József öcose 1914-ben az első sabáci harcokban hősi halált halt. Kiinger János. Kádárok: Peszneker Rezső, Witt- nmnn Lőrinc. Kerékgyártók: Ijocher Márton, Telcher Ferenc. Kovács: Telcher György. Kőmívesek: Taferner József, Taferner Mátyás. Szíjgyártó: Jeck János. Vitéz: v. Hegedűs Fér eme kisbirtokos. Zöldségkereskedő: Walter György, BUDAKESZI Nagyközség. — Hozzátartozik: Erzsébet-puszta. A fővárostól 10 km.-re a Jánoshegy tövében fekszik. A budapesti '81. sz, villamos Szarvas vendéglői megállótól állandó társaskocsi és autóbuszjárat közlekedik. Plébániája 1332—33-ban már fennállott. Ekkor egyházilag a veszprémi püspökség budai főesperesi kerületéhez tartozott, A középkorban e helység két részből állott: Al-Keszőből és Félkészéből. Az utóbbinak ihelyét Galgóczy a mai falútól nyugatra, a szőlők felé elterülő réx szélén, az Öde Kirchenwiese dűlő helyén keresi. A XV. században több nemes család volt itt birtokos; 1430-ba.n a Dobos, 1469-bena Dobozy, 1435-ben a Keserű, 1465-ben a Fodor, 1743-ban a Jankó, 1465-ben a Nemes és 1473-ban a Szomory-családok szerepelnek Félkészt élőn évvel. Az 1423—1482. évekből egy Felkeszi-családot is említenek az oklevelek 1559-ben a török hódoltsághoz tartozott és ekkor 29 adóköteles ház volt. 1626—29-ben jrítfg fennállott és az egész helység a reformált hitet követte. A XVII. század közepén elpusztult. Alikeszőt 1698. táján németekkel telepítették be, kiknek a vármegye 1698-ban 3 évi adómentességet adott. Az egykori Felkesző teljesen elpusztult; az 1690. évi összeírásban még fel van véve az elpusztult helységek között, de azután már nem szerepel. Az újonnan települt helység azután Budakesz, később Budakeszi néven volt ismeretes. Mostani plébániáját 1699-ben alapították, Boldogasszony tiszteletére szentelt templommal, mely 1761
