Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, harmadik körzet (Budapest, 1931)
Biai járás
163 EGYESÜLETEK, PÉNZINTÉZETEK, SZÖVETKEZETEK. Köteles Tűzoltóság. Parancsnok: Schubana Antal. Üröm és Vidéke Takarékpénztár Rt. Igazgató: Schieszl Henrit. Iskoláit helybein végezte. 1886-ban kezdte el az önálló gazdálkodásit. Állattenyésztése mintaszerű. A Takarékpénztár megalapítója és vezérigazgatója, a levente egy., ipartestület tagja, 1920-J>an az első nemzetgyűlés képviselője volt. 15 éven keresztül vármegyei bizottsági tag volt, jelenleg póttag. Fia Henrik a háborúban szerzett betegségében hősi halált halt. Hangya Fogy. Szöv. Ügyv. ig.: Márton János. RETÜSOROS CÍMTÁR. Asztalosok: Götz Rezső, S eh mi át József, Szorády Mátyás. Ácsok: Huber János, Schieszl András. Bádogos: Holló János. Bognár: Bachmann János. Borbélyok: Mayer Márkus, Miliz Nándor, Schmidt Mihály. Cipészek és csizmadiák: Homonai Tamás, Kiinger Ferenc, Liebl Ruppert, Religer Márton, Schöpf György, Tolhofer Márton. Cséplőgép tulajdonosok: ifj. Krep- part János 9 HP, (MÁV), Schieszl Ferenc 6 HP (Kühne). Fakereskedők: Götz József, ifj. Kreppart János. Földbirtokos: József főherceg 110, Főintéző: Zaborszky Jenő. Fő vadász : Simon Kálmán. Ürömi Úrbéresek 80, Schieszl Henrik 90 kh. Fűszer és vegyeskereskedők: Gillit- zer György, Götz József, Götz Róbert, Hangya Fogy. Szövetk., Milcz Gyórgyné. Gabona és terménykereskedő: Götz József. Hentes és mészáros: Schieszl Ferenc. Kádár: Götz Ferenc. Kocsmárosok és vendéglősök: Hangya Fogy. Szöv., Halwiga Rezső, Lang Henrik, Reiser Antal. Kőművesek: Kürbel Rezső, Weisz- hár Károly. Órás és ékszerész: V. Bendegúz Pál, Entzmann Márton, Szám János. Rövidáru kereskedők: Huj Jánosné, Schmidt Rudolf né-. Szabó: Schar er József férfiszabó. Szitakötő: Gschöpf Mihály. Tüzelőanyagkereskedő: Kreppart János. Vitézek: v. Szatmáry Antal fjző, v. Bendegúz Pál pékmester, v. Huj János kazánfűtő. Ügynök: Klupp György. VISEGRÁD Nagyközség. Hozzátartozik: Horthy Miklós-telep és Szénig yörgy-p. A pilis hegység nyúlványában, a Duna völgyében fekszik. Vísegrád már a rómaiak uralma alatt nagyobb lakott hely és később mint neve mutatja, szláv telep volt. A beköltöző magyarok az itt talált erődítvényt birtokukba vették és az a nemzeti királyság megalapításával a korona birtokába került. Visegrád már a nemzeti királyság első századában jelentékeny szerepet játszott. I. Endre király 1056 táján a Vazul rendű görög szerzeteseik részére itt monostort alapított. Szent László király 1082-ben itt tartotta fogva Salamont. Kőből rendszeresen emelt, erős falakkal s tornyokkal ellátott vára azonban csak a XII. században épülhetett, mert előbb ily várakat még nem építettek, A tatárok 1242-ben feldúlták és elpusztították. IV. Béla király a visegrádi várhegyet, amely akkor elhagyatottan állott, Mária királynőnek adományozta. E hegyen épült fel a fellegvár, amely 1255-ben máir fennállott; a tatárpusztítás után vis'sza.költözködtek a szerzetesek is, akik 1221. óta bírták az eredetileg a Vazul-rendű görög szerzetesek részére alapított monostort. A fellegvár a XIV. században emelkedett valódi jelentőségére, midőn 1310-ben a Székesfehérvárról ide átvitt szentkorona őrzőhelyéül szolgált. Ez időtől kezdve, egészen a mohácsi vészig, leszámítva az 1440—1463 közötti éveket, mely idő alatt a korona Frigyes birtokában volt, — itt őrizték koronázási jelvényeket. Sőt később, Nagy Lajos király uralkodása alatt, itt őrizték egy ideig a lengyel koronát is; Zsigmond alatt pedig ide került a német birodalom koronája is. A fellegvár, a hegy aljában elterülő királyi palotával, az alsóváron át, közvetlen összeköttetésben állott; a korona térti*
