Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, második körzet (Budapest, 1930)
[Helységek adatai]
140 Ókécskc—Pálmonostora ókécske község 500, G. Szabó Elek 143, Ref. egyházközség 89, Górócz Lidia 81, G. Szijj János 58, Bagó Péter 135, Szabó Károly 55, özv. Bekő Im- réné 22, ifj. F. Tóth Lajos 35, Papp Sándor 50, F. Tóth Béni 29, özv. Bárány Elekné 32, G. Szabó Dániel 25, F. Tóth Zsigmond 28, ifj. Bárány Lajos 29, Bárány László 57, Bagó Benedek 57, Karádi József 27, N. Bagó Dávid 26, özv. N. Bagó Zsigmondné 52, ifj. Fekecs Zsigmond 26, T. Bagó Zsigmond 44, Rácz Lajos 33, Dombi János 25, P. Kiss Ferenc 34, özv. K. Kiss Béniné 27, Soós Pál 31, özv. Bárány Ferencné 21, G. Szabó Béni 29, Papp Lajos 27, Soós László 38, özv. Bagó Károlyné 25, Bárány Péter 50, Cseri Lajos 30, U. Szabó István 27, Hazag Albert 25, Bagó Albert 26, Muraközi Imréné 22, Ujkécs- kei r. kath. lelkészi jav. 66, Pest várm- 21 kh. Fűszer- és vegyeskereskedők: Hangya Szöv., Alcser Lajos, özv. Schwartz Ignácné, Tekes Sándor, Bócsai Ferenc. Géplakatos: Vadkerti Menyhért, Szépe János és Gábor. Hentesek és mészárosok: Tóth Zsigmond, Murányi Gyula, Gyöngyösi Bálint. Korcsmáros: Hausing er János. Kádárok: Tordai Lajos, ifj. Karsai Jánosé. Kovácsok : Szőke Ambrus, Molnár Gyula, Tüge Albert, Kecskés László. Kőművesek: Dankó Pál, Biró Imre. Malomtulajdonos: Kulik Testvérek. Telefon: 10. Pék: Bagó Géza. Iskoláit helyben végezte. Iparában 1911-ben szabadult Kecskeméten. Mint segéd Kecskeméten, Nagykőrösön, Szolnokon és Szarvason működött, 1925 óta helyben önálló mester. Ipartest, vál. tagja. A háború alatt román, olasz és orosz harctéren küzdött. Károly cs. kér. tulajdonosa. A nemzeti hadseregben is szolgált. Vitézek: Oláh Sándor tanító, Kiss Ferenc, Somodi László, Molnár Imre földművesek. Pálmonostora. Nagyközség. — Hozzátartozik : Péteri major. 1347-ben Becsei Tőttös birtoka. Zsigmopd király 1411-ben Gőallyai Györgynek és rokonainak adományozta. Ekkor Csongrád vármegyéhez tartozott. A török hódoltság alatt elpusztult. Ettől kezdve, mint Monostor-puszta volt ismeretes. 1830-ban kezdett újra benépesülni, midőn főleg dohánykertészek telepedtek itt le. A rom/ kath. lakosság részére 1838-ban helyi káplánságot szerveztek ; az anyakönyvek is ettől az évtől kezdődnek. 1848-ig báró Orczy Béla volt a helység földesura, kinek itteni birtokát őrgróf Pallavichiny Sándor vásárolta meg ; birtokának egy részét a lakosság örök áron megváltotta. A helységbeli kastély a báró Orczyaké volt. A rom. kath. templom 1880-ban épült, de rövid idő alatt oly dűledező állapotba jutott, hogy 1896-ban újjá kellett építtetni. A község határában már többször találtak urnákat, bronzkori tárgyakat, honfoglaláskori zablákat s kengyelvasakat, nemkülönben római korból származó pénzeket, melyek részben a kískunfélegyházai városi múzeumba kerültek. Pálmonostora és Pétermonostora külön községek, 1927-ben a mai néven nagyközséggé alakultak. Hadbavonultak 400-an, kik közül hősi halált halt 82, Hátramaradt 62 hadiözvegy és 40 hadiárva. Hősi halottaknak síremlék állíttatott. A földbírtokreform során a lakosság 2090 kh. birtokhoz jutott.
