Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, első körzet (Budapest, 1930)
Helységnévmutató
225 Apostag—Dunaegyháza Fűszer és vegyes keresk. : özv. Bence Sándorné sz. Kopa Zsuzsánna. Az üzletet férje alapította 1909-ben, ki 1927-ben meghalt. Ez idő óta gyermekei segédletével vezeti üzletét. Férje hadiszolgálatra 1915-ben vonult be, a világháborút végigküzdötte. Kitüntetései : Károly cs. kér., és seb. érem 3 leány gyermeke van. Hangya Szöv., Bas Dezső, Rajos Endre, Fodor Jakab, Mezei István, Büchler Lajos. Gabona- és termény-bizományosok: Goldstein Károly, Gróf Károly. Hentesek és mészárosok: Fleischer József, Takács István. Korcsmárosok és vendéglősök : Mi- csinai Lajos, Takács Gyula, Hajnal Mihály, Vödrös Sándor, Apostagi Szeszfőző. Kádárok : Hajnóczki József, Antal János. Kalapos : Csömöri Lajos. Kaskötő és kosárfonó : Rác Lajos. Kovácsok: Nagy József, Füredi Pál, Kiss Sándor, Hajkó Pál. Kőműves: Mikulesz Sándor. Lakatosok : Labádi Sándor, Ibi Ferenc. Malmok : Csorba József és Tsai, Mi- csinai Lajos és Tsai. Mész és cementkeresk. : özv. Rátkai Zoltánné. Pékek : Német Ferenc, Lax Sámuel. Rövidárukeresk. : Végh József. Szabómester : Deák Ferenc. Szakmáját helyben tanulta, 1889-ben szabadult, mint segéd Bpesten dolgozott. Önálló 1901 óta. Iparoskor elnöke volt, jelenleg vál. tagja. Az ev. egyháznak volt presbitere és gondnoka. Világháborút 1914-töl végig küzdötte, mint tizedes szerelt le. Károly cs. kér. tulajdonosa. Öccse Sándor, szerb harctéren eltűnt. Nős, két gyermeke van. Szíjgyártó : Sulek Lajos. Tüzelőanyagkeresk. : özv Rátkai Zol- tánné, Rajos Endre, Németh Ferenc. Zöldségkeresk. : Rajos Gyula, Sztupka Jánosné, Takács Lajosné. Vitézek: Kovács Béla tanító, néhai Tábor Gyula fm. Dunaegyháza. Nagyközség, — Hozzátartozik : Dunaegyháza—baracsi kompállomás. Egyháza néven szerepelő szinmagyar község a török uralom alatt teljesen elpusztult. Az uj község a Duna melletti dombon 1690—1714. években épült. Az evangélikus egyház 1714-ben keletkezett. 1715-ben vályogból, nádfedéllel ideiglenes templomot készítettek. A mostani 1774—75-ben épült templom Hajnóczy Sámuel lelkész nevéhez fűződik, ki az építési engedélyt Mária Terézia királynétól szerezte meg. 1819-ben tornyot emeltek, 18 9-ben a lelkész! lakás és 1845-ben a második iskola építtetett. Az a terület, hol a község jelenleg fennáll, a Paksy család birtoka volt, melynek örökösei 1702-ben telepítették be, nem jobbágyi, hanem szerződéses szervezettel, miért is e helységben urbériség sohasem volt. Az 1754. évi vármegyei nemesi összeírás szerint akkortájt Rudnyánszky József volt itt birtokos. 1848-ig a Rudnay és a Tahyak voltak a helység földesurai. A lakosság az általa szerződésileg birt földeket még 1848 előtt kezdte megváltani, sőt idővel a kisebb királyi haszonvételeket, a korcsmáltatási és a révbérjogot is megszerezte a község részére. A háborúba bevonult 500 főből hősi halált halt 26, hadiárva maradt 47. A román megszállás alatt két lakost, mert italt nem kaptak, agyonlőttek. A románok 60 lovat, 40 tehenet és számtalan apró marhát raboltak el. Földreform folytán az igénylők Solt község határában 300 kát. holdat kaptak. Általános adatok. Lakosság: 2309, melyből magyar: 2152, tót: 157. R. kath. : 9, ref. : 12, ágh. ev. : 2265, g. kath. : 3, izr. : 7, egyéb : 13. Házak száma : 629. Területe : 1571 kh., ebből a községé : 800. Szántó : 851, rét: 65, legelő : 210, erdő : 100, szőlő : 41, kert : 13, egyéb : 390 kh. 1 alajviszonyok: félig kötött iszapos. Termények: átlag termés: búza 12 q, rozs 12—14 q, árpa, zab 8—10 q, csövestengeri 20 q, takarmányrépa 300—400 q, Kajszinbarack.
