Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, első körzet (Budapest, 1930)
Helységnévmutató
Makád—Pereg 35 Betüsoros címtár. Asztalosok : Szabó Lajos, Katona Lajos, Maróti József. Bognárok: Fábián Bálint, Bódis Gábor, Bódis Sándor, Varga Antal. Borbélyok: Csizmadia Jenő, Csizmadia Gyula, Parti János, Gillich László. Cipészek és csizmadiák : Sziics István, Barada Sándor, Varga András, Bódis Bálint. Cséplőgép tulajdonos: Gőzön Ferenc, (MÁV. 6 HP.,, Kerek József és Tsa (Hoffherr és Schrantz 6 HP.), Balázs András és Tsai (Hoffherr és Schrantz 4 HP.) Traktortulajdono- sok : K. Bódis Sándor (Clayton és Schuttleworth 20 HP.) Varga Ferenc (Hoffherr és Schrantz 20 HP.), N. Ács Sándor és Tsai (Hoffherr és Schrantz 20 HP.) Földbirtokosok: Kir. Uradalom 2222 kh Gazd. tanácsos Dr. Rauer Róbert (Ráckeve, Erdő tanácsos : Müller József. Intéző : Teutsch Gusztáv, Erdész: Prokopiusz Ernő. Gazda : vitéz Gyimesi Imre. Kollár Bajos 67, Kocsis Sándor 54, id. Kerek Sándor 56 kh. Fűszer és vegyeskeresk. : N. Ács Bálint, Kéri Imre, id. Maróti Sándor. Férfi szabó: Tóth Sándor és Lődi Lajos Hentesek és mészárosok: Szecsey Károly, Ujváry József, Radasin Mihály. Korcsmárosok: ifj. Kéri Imre, özv. Fülöp Ferencné, Turóci JAndrás. Kádár : Pintér Benigmus. Kovácsok: Németh Gábor, Németh Antal, Szabó Sándor és Cser Sándor. Kőműves; SMarányi Ferenc. Takácsok: Ács Ferenc, Baranya Bálint, Nagy Károly, ifj. Nagy Ferenc, ifj. Acs Gábor. Vitéz: Gyimesi Imre uradalmi gazda. Pereg. Nagyközség. — Hozzátartozik : Bankháza, Alsó-, Közép- és Felső-Szentiván puszta. A község a XIII. század első felében, mostani helyétől dél felé, kb. 4 kilométer távolságban feküdt, ahol az 1876-iki árvíz után templomának romjait is megtalálták. 1313-ban azonban csak mint földterület szerepel. 1312—1332 között települhetett be ismét, mert az 1332—33. évi pápai tizedjegyzékben már előfordul a váci egyházmegye szigetfői főesperesí kerületének plébániái között. 1347-ben Becsei Tőttös és Vesszős birtoka, akik a királynak engedik át. Ekkor Szent Imre tiszteletére szentelt templomát is említik. A XV. században két helységre szakad. Kis-Peregre és Peregre. Pereg helységet 1447-ben a Lévai Csehek birtokában találjuk. 1453—54- ben Fejér vármegyéhez számították. A török hódoltság alatt elpusztult. 1668-ban még puszta volt. 1675 táján Ráckevével szemben, a Duna balpartját szállották meg, ahol Virágosberek néven népesült be újból. 1690-ben Ráczkevével együtt írták össze. A Duna folytonos kiöntéseitől zaklatva, végre is kénytelenek voltak a lakosok 1770—71. években, a mostani helyre telepedni. 1677-ben Csuzy Mihály és Haraszty Ezekiás birtoka volt. 1715-ben 22, 1720-ban 32 adóköteles háztartást Írtak össze e helységben. Ekkor lakosai nagyobbrészt magyarok, részbep azonban tótok voltak. Az 1754. évi vármegyei nemesi összeírás szerint Wattay János, Wattay Pál, Róth Tamás, Beniczky Tamás, Gedey Ádám, Okolicsányi Pál, Okolicsányi Márton és Sós Ferenc voltak a falu földesurai. A róm. kath. plébániát 1733-ban állították vissza, az anyakönyvek is ebben az évben kezdődnek. 1843-ban a Péli Nagy család örökösei: Pázmándy Dénes, Bernátfalvi Föld- váry Antal, azután Sóvári Soós Ferenc voltak a helység birtokosai; kívülük még 1848 előtt a Kégl és az Egressy család volt a helység földesura. Megemlítésre érdemes, hogy Peregen volt az országban az első tébolyda. Már az 50-es években fennállott és Vojtek József orvos-sebészé volt. Vojtek halála után a hatóság az intézetet bezárta. A határban 1876-ban találtak őskori cserépedérfyeket. A község templomának tornya 1912-ben villámcsapás következtében leégett s azt 1929-ben Potyondy Sándor községi főjegyző gyűjtéséből újra felépítették. A második harang is ugyanekkor szereztetett be. A hadbavonult katonák száma : 400 volt. Hősi halott 85 lett. Hadiözvegy 23 és hadiárva 6. A hősihalottaknak a temetőben emlék állíttatott fel. A földreform során dr. Mocsáry Sán- dorné birtokából 96 kát. hold vagyonváltság föld osztatott ki az igénylőknek. A kommün alatt legderekasabban viselte magát Juhász János, az akkori bíró, ki annyira megvédte a községet az ellenséges támadásoktól, hogy emberéletben kár nem volt; azonban a vörös katonák, mert a község lakosait pártolta, annyira összeverték, hogy az egész falu örökös részvétellel van iránta.
