Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, első körzet (Budapest, 1930)
Helységnévmutató
Pereg —Ráckeve 37 Gabona és terménykeresk.: Bleyer András. Hentesek és mészárosok: Pergrund Lajos, Kolonies András, Mózer András. Korcsmárosok: Községi korcsma, Orbán István, Szebellédi Antal, Kátai József, Orbán András, özv. Miklo- sovics Józsefné, Kovács Mihályné, Bankáza pta. Kovácsok: Jónás Károly, Zsilavi Mihály, Krizsik Antal, Hauk János, Szikara István. Kőművesek: Kácser József, Grizsik András. Lakatos: Jónás Béla Marhakeresk,: Németh József, Tivadar Miklós, V. Gubovits József. Női szabó: Kovács Margit. Pék: Czita János. Szobafestő és mázoló: Leidich János. Szövődék : Horák Mihály, Horák Fe- rencné. Tojáskeresk.: Berkes Imréné, Radvá- nyi Andrásné. Vitézek: Vitéz Kátai Kálmán és vitéz Répás György. Ráckeve. Nagyközség. — Hozzátartozik : Godány, Telek, Újhegy, Ürgehegy, Öreghegy, Somlyó és Szűrük. Egyike azoknak a helyeknek, melyeket a magyarok még a honfoglalás korában megszállottak. A Csepelsziget, melyet a fejedelmi ház szállott meg, mindenkor kedves tartózkodási helye volt az Árpád- és a vegyes-házbeli királyoknak, hol vadaskertek, vadásztanyák és vadászkastélyok voltak. A mai Ráckeve helység helyén is hajdan ily királyi vadászterület volt. Itt volt Ábrahámegyháza, mely mellett királyi vadászkastély állott. E kastélyról II. Ulászló király nejének 1503-ban kelt oklevele is megemlékezik. II. Ulászló is megfordult itt, miről egy 1511-ben kelt oklevele tanúskodik. Ábrahámegyháza időközben elpusztulván, I. Ulászló király a régi Kevi lakosait, akik a török támadások elől biztosabb helyre voltak kényszerítve menekülni, a hajdani Ábrahámegyháza körül telepítette le s 1440 október 10-én mindazokkal a jogokkal felruházta őket, melyekkel azelőtt bírtak. A régi Kevi város polgárai magukkal hozván Zsigmond és Albert királyoktól nyert kiváltságaikat, az uj telep legott városi rangra emelkedett, melynek I. Ulászló király még 1440 október 10-én révjogot adott. Az itt letelepedett rácok uj telepüket Kís-Kevi- nek nevezték. V. László király 1453-ban a város lakosainak régi jogait, mely szerint a har- mincadfizetéstöl mentesek, megerősítvén, 1455-ben meghagyta Garai László nádornak s a többi fő- és alispánoknak, hogy Kis-Kevi város polgárainak jogait és kiváltságait tiszteletben tartsák. A város polgárainak régi kiváltságaikról I. Mátyás király 1489-ben uj oklevelet állított ki. Ezt az oklevelet II. Ulászló 1490-ben, II. Lajos király 1524-ben megerősítette. A mohácsi vész után a város Szapolyai János királynak meghódolván, a király 1536 október 5-én régi kiváltságaiban megerősítette. E kiváltságlevélben a város már Rácz-Kevinek neveztetik. E helység sem menekült a török pusztításoktól. Szulejmán hadai Buda elfoglalásakor teljesen feldúlták az üresen hagyott helységet, a királyi lakkal együtt ; de amint a fergeteg elvonult, a szétfutott lakosság visszatért, sőt 1543-ban, Székesfehérvárnak török kézbejutása után, a város lakosainak egy része ide húzódott, s egy utcában vett szállást, melyet róluk Fehérvári-utcának neveztek el. Az újított hit itt hamar elterjedt. 1563-ban megjelent a községben Szegedi Kiss István és 1564-ben már tekintélyes egyházközséget szervezett itt, mely az ő lelkészsége alatt csakhamar virágzásnak indult. Ot követte Skaricza Máté, aki Ráckevében született. 1626-ban Bori Mihály, Kún Mihály és Kotzkith István a győri káptalan előtt átíratták a Zsigmond királytól Kevi város polgárai részére kiadott kiváltságlevelet. III. Ferdinánd király 1646 okt. 28-én megerősítvén a város polgárainak kiváltságait, ezt a kiváltságlevelet Pest vármegye 1647 nov. 7-én Füleken tartott közgyűlésén kihirdette. 1643-ban és 1655-ben országszerte dühöngő pestisragály Ráczkevében is sok áldozatot szedett. 1657-ben nagy tűz támadt a városban. 16ü4-ben, Buda első megszállása alkalmával, a német és a lengyel zsoldos hadak garázdálkodtak a városban, melynek lakosai szétfutottak. 1686-ban a törökök miatt a várost árkokkal vették körül. Alig vették vissza Budavárát a töröktől, a várbeli katonaság eltartása címén, súlyos teher hárult a városra. Még 168&-ban 700, 1688-ban 1474 irtot vetettek ki, sőt 1690-ben 800 császári zsoldost szállásoltak be Ráckevére, akiket a helységnek kellett eltartania. 1691-ben ismét pestis pusztított, melynek 106-an estek áldozatul. 1695- ben Esterházy István az egész Csepelszigetet eladván Heister tábornoknak, Ráckeve is az ő birtokába került; halála után, 1698-ban, herceg Savoyai Eugén lett a helység földesura. 1706-ban a Csöpkés János alkapítány parancsnoksága alatt álló kuruchad vett szállást a szigeten ; e had eltartására a helység a természetbeli szolgálmányokon kívül, 600 irtot fizetett. 1708 ban Sórer Tamás kuruc ezredes állomásozott Ráckevén. 1709-ben Pap István kuruc hadnagy menekü o
