Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, első körzet (Budapest, 1930)
Helységnévmutató
Majosháza 33 házát és pápai tanítóképzőt, saját vállalkozásban a pesterzsébeti ev., récsii ev, templomot, pesterzsébeti kis lakásokat, 18 vasúti házat stb. építette. 3 fia küzdött a harctéren, Lajos és Imre fogságba esett, Sándor megsebesült, a Nemz. Hads.-ben szolgált. Kívülük 2 leánya van. Földbirtokosok: id. Réső Gyula. 34 kh. földjén intenziven gazdálkodik, állat- tenyésztéssel is foglalkozik. Közs. képv. test. tag. 1915-ben mint népfelkelő vonult be. 19l7-ben szerelt le. Nős, 8 gyermeke van. A régi nemes Réső család sarja. Réső L. Sándor. 15 kh. földjén gazdálkodik. A közs. pénztárosa, volt presbiteriumi tag, iskolaszék! gondnok. 1915-ben vonult be a 29. h. gy. ezr.-be. Az orosz fronton történt sebesülése után a csendőrséghez osztották be. Úgy ő, mint felesége régi nemesi család sarja. Unokaöccse hősi halált halt. Vörös Lajos. A szomszédos Áporka községből került Majosházára. 45 kh. birtokán intenzív állat- tenyésztést és mezőgazdálkodást folytat. A háború elején vonult be, orosz fogságban 6 évet töltött. Demény Antal 104 kh., Demény Zsig- mond 79, Fazekas Miklós 15 Kontha András 52, Kontha B. Benő 30, Kontha Gyula 27, Kontha Lajos 26, ifj, Kontha Pál 45, id. Kontha Zsigmond 32, Közbirtokosság 171, Makra Sándor 23, Piroth Károly 57, Piroth Antal 68, Piroth Pál 92, Piroth Lajos 41, Piroth Zsigmond 49, Piroth B. Gyula 29, Réső János 66, Réső Zsigmond 40, id. Réső Gábor 42, Réső E. Sándor 41, Sipos Lajos 21, Wolf Lajos Délegyháza 53 kh. Bérlők: Ullmann Antal 50 kh.. bérbeadó lovag Beer Vilmos örök., szerz. lejár 1936. Fűszer és vegyeskeresk. : Hangya Szöv.. Makra Imre, Perlgrund József. Szalma és terménykeresk.: Vörik Antal, Kiss Benő. Hentesek és mészárosok: Makra Imre, Perlgrund József. Korcsmárosok : Hangya Szöu., Demény Zsigmond, Piróth Pál, Közbirtokosság, Község. Kovácsok: Piróth Zsigmond, Magyar Antal. Malomtulajd.: Demény Antal (darálómalom). Pék: Gábler Márton. Makád. Nagyközség. — Hozzátartozik : Bokros-puszta. A helység középkori neve Makófalva volt, Az 1633—34. évi török kincstári adólajstromokban a ráckevei járás községei között állott fenn, 25 összeirt házzal. A református egyház már 1570-ben megalakult. 1621-ből való a ref. egyháznak ma is használt aranyozott urvacsorakelyhe. Az anyakönyvek 1744-ben veszik kezdetüket. A török hódoltság következtében a mellette lévő községek elpusztultak, igy Sósdomb, Gyála és Simonfa községek, amelyeknek helyeit még a mai nap is pontosan tudják. Majd a törökök elől egy községben tömörültek és akkor alakult meg a mai Makád őse Makófalva, amelynek lakossága többféle nemzetiségből származott; igy a magyarokon kívül törökök és szlávok, akik ugyan teljesen elmagyarosodtak már a XVII. században és reformátusokká lettek, eredetüket azonban külsejük és nevük még ma is elárulja, igy például Baski nevű egyén a községben meghaladja az 50-et. (Török eredet). Vank és Barada, valamint Kollár szintén nagy számmal van a községben ezek szláv eredetűek. Az 1690-ben eszközölt összeírás alkalmával a lakott helyek között foglal helyet. 1691-ben 5/i6 portával rótták meg ; ekkor az egész Csepelszigeten levő helységek között Ráckeve után a legtöbb adót fizette. 1695-ben a portaszám D/4-re emelkedett s ekkor kétszer annyit fizetett, mint Ráckeve. 1715-ben 23, 1720-ban már 55 adóköteles háztartással szerepel az összeírásban. Lakosai mind magyarok voltak. 1737-ben már virágzó helység. 1770-ben az úrbéri összeírás alkalmával 53 17/32 urbértelket írtak itt össze. 1848-ig a cs. és kir. családi alapítványi uradalom volt s ma is az a helység földesura. Az úrbéri szabályozás 1863-ban történt. A helységet az árvíz több ízben elpusztította. A ref. templomot a XVII. században és 1804-ben megújították. A községet háromszög alakban a Duna határolja. Jó talajú, a lakosság is jómódú, három tanerős ref. iskolát tart fenn. A világháborúban hadba- vonultak száma 424, ezekből hősi halált halt 60, hadiözvegy 16. hadiárvák száma. 28. A forradalomban és ellenforradalomban a község lakossága nem vett részt. Az oláhok 1919 augusztus 12-től 1919. évi november elejéig tartották megszállva a községet, az alatt az idő alatt állatállományból és gazdasági felszerelésekből igen sokat elharácsoltak. A hősi halottak részére a templom oldalában emlékmű állíttatott fel. A földreform során az igénylők 167 kát. holdat, kaptak a Kir. Családi Uradalom birtokából. Az 1860-as időkbeli népviselet férfiaknál zsinóros magyar ruha, nyáron bő gatya.
