Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, első körzet (Budapest, 1930)
Helységnévmutató
30 Kiskunlacháza—Lórév Szabók: a) Férfiszabók: Török Kálmán. 1919-ben szabadult fel, mint segéd Bpesten működött. Önálló 1929-ben lett. Ipartest, és Dalegyesület t3gja, az Iparos Ifj. Önk. Kör elnöke. Apósa végigküzdötte a háborút. Kiss János, Józan Imre, Síket Károly, Horváth Ferenc, b) Női szabók: Matai Gáborné, Kontra Jolán c) Egyenruha szabó : Karácsonyi Sándor. Szálloda: Galambos Sándor nagyvendéglő bérlője. Szeszfőzde. Községi szeszfőzde vezetője : Mizík Lajos. Ács, kaptafa készítő és kőműves. Ács és kőműves iparban 1895-ben szabadult fel, mint kaptaíakéseitő önképzés utján, 1923 óta dolgozik. 1924 óta a szeszfőzde vezetője. Előbb magán szeszfőzdéje volt. Ipartestületi elölj., majd jegyző is volt. Közs. képv. test. tag. Kálvin szöv. tagja. Faesztergályos szakmunkában saját találmányu esztergapadjával is tökéletesen szakképzett. 1917-től végig küzdötte a háborút, szakaszvezetői rangban szerelt le. Szijgyártók és nyergesek: Földváry Lajos, Farkas János, Vasadi Lajos. Szikvizgyár: Andrási János, Gábor Sándor. Szobafestők és mázolok: Magyar István, Kert esi József. Takácsok ; Barada József, Kiss András. Tejcsarnokok: Sziics Imre, Kovács Antal, Kamrás Antalné. Temetkezési váll. : Tóth József, Nagy Antal, Tóth Gyula, Kovács Imre. Tüzelőanyag keresk.: Hangya Szöv., Tóth Lajos, Farkas József, Kaahn Sándor. Róth Márton Ügynökök: a) gabona és terményügynök : Kaahn Sándor, Róth József, Róth Márton, b) marha ügynök: Nagy Sándor, Czuni Antal. Vaskereskedő; Kaahn Sándor. Vaskerítés készitők: Móczár István, Tóth Antal. Vendéglő: Nagy vendéglő. Villanyszerelők : Borda István. 1924-ben szabadult fel Csepelen. Gépészeti szakiskolát is végzett. Mint segéd Csepelen működött. A Közüzemi és Községfejlesztő R.-T. helyi képviselője. A magy kir. állami méncsikó-telep közüzemeinek és világitó berendezéseinek kezelője. A világháborút testvéreivel együtt végigküzdötte, sógora 50%-os rokkant lett, Sándor testvére a harctéren szerzett betegségében meghalt. Vitézek: Morvay Géza tanító, Seregély András áll. rendőr, Kovács Antal, Korsos Gábor és Őrsi Károly mezőőrök, Kovács István nv. posta altiszt, Galambos Antal, Józan Antal, Márkus György, Pál József és Varga József iöldművesek. L ó r é v. Nagyközség. Egyike már a vezérek korában megszállott helyeknek. Az árpádházi királyok családi birtoka volt. 1264-ben Portus equorum, 1276-ban Loureu, 1453-ban Lwrew alakban említik az oklevelek. A helység lakosai nagyobbrészt szerb eredetűek, akik a török hódoltság után, külö-. nősen 1706-ban, Becséről gyülekeztek ide ; ennek emlékére vezetéknévül most is sok család viseli a Becsei nevet. A szatmári békekötés után a népesség Szerbiából jött uj telepesekkel is szaporodott. 1715-ben 11, 1720-ban 20 adóköteles háztartást vettek fel itt az összeírásba és közülök csak kettő volt magyar, a többi szerb. 1848-ig az uralkodó család volt a helység földesura. 1848 szeptember 30-án itt végeztette ki Görgey Artur gróf Zichy Edmundot, Fejér vármegye akkori főispáni helytartóját, akit Adonynál fogtak el a Hunyady-huszárok. A kivégzés helyszínén a ráckevei uradalom 1849-ben gótstilü kápolnát építtetett, mely ma is fennáll. A tagosítás 1862-ben történt, barátságos egyezség szerint. 1893 augusztus 29-én a községben tűz ütött ki és rövid idő alatt a falu háromnegyed része leégett. A község Csepel sziget déli részén, a nagy Dunaág mellett sik területen, Ráckeve, Szigetbecse és Makád községek között fekszik, melynek nyugatról a nagy Duna a határa. A községből a világháborúba 50 férfi vonult hadba, akik közül 19 hősi halált szenvedett. Hadiözvegyek száma 4, a hadiárváké 7. A hősi halottak emlékét a gör. keleti szerb templom falába illesztett emléktábla őrzi. A lakosságnak említésre méltó, különleges népviselete nincs, azonban az esküvőkön és a keresztelőkön a régi szerb szokásokat megtartották. 1924-ben kb. 200 egyén Szerbia javára optált és oda ki is vándorolt.
