Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, első körzet (Budapest, 1930)

Helységnévmutató

2 32 Dunapataj—Dunavecse helyben önálló. Ipartest vál. és a vizsgáztató biz. tagja. A világháborút végigküzdötte, 1918- ban angol fogságba esett, ahonnan 1919-ben tért haza, mint őrmester szerelt le. Kitüntetései: szo'g. érd. kér., kétszer bronz v. é, 6 éves szóig, kér., Károly cs. kér, Csik Gábor. Szikvizgyárak: Király János, Márk János. Szitás: Mikó József. Szobafestő és mázoló : Perlstein Dezső. Szűcs : Maller Mór. Takács: Matos József. Tejcsarnok : Kiss Lajosné. Temetkezési váll.: Kiss Sándor, Varga József. Tojáskeresk.; Fehér József. Tüzelőanyag keresk. : Faragó Gergely, Kárpáti János, Nagy Dezső. Vaskeresk. : Faragó Gergely, Freund Lajos, Schwartz Béla. Vendéglők : Községi külső vendéglő, bérlő : Bognár Gábor. 1918 óta működik a szakmában, Izsákon, és Salgótarjánban volt vendéglős, a közs. külső vendéglőt 1918 óta bérli. Hadiszolgálatra moz­gósításkor vonult be. 1915-ben orosz fogságba esett, 1918-ban tért haza, mikor is leszerelt. Közs. belső vendéglő Villany telep: Őri József és Társa. Zenetanárnő: Győrffy Elemérné. Dunavecse. Nagyközség. — Hozzátartozik : Csanád- és Fehéregyháza-puszta. A plébániája már az 1332—34, évi pápai tizedjegyzékben is előfordul és ekkor egy- házilag a váci egyházmegye szigetfői főesperességéhez tartozott. 1404—1405-ben Fejér vár­megye solti járásához volt csatolva. A XV. század elején a Tetétleni család birtokában találjuk. A XVI. század közepén, a mohácsi vész utáni korszakban Laski Jeromos (f 1541) birtokába került. Később a XVII. század közepén a Földváry család lett a helység birtokosa 1610-ben a reformált hitüek itt zsinatot tartottak. A református egyház 1626—29 években már fenn­állott. A református templom 1640-ben épült, de azóta átalakították, A török hódoltság alatt nem pusztult el. 1691-ben egy egész porta után 500 frt katonaélelmezési költséget és 1695-ben 4 portát vetettek ki reája. Ekkor egyike volt a vármegye legnépesebb községeinek. Az 1720 évi összeírás alkalmával 122 jobbágyháztartást találtak itt és ekkor tisztán magyar lakosai voltak, Az 1754. évi vármegyei nemesi összeírás szerint még mindig a Földváry család birtoka. E családon kívül ekkor még Jelenffy Lénárt János is birtokos volt ott. 1761 julius 7-én országos, 1832 április 26-án hetivásárok tartására nyert kiváltságot, 1866-ig a Földváry család osztatlanul bírta itteni jószágait 1866 ban a család megosztozván az ősi javakon, ezek egy része idegen kézre jutott. 1838-ban és 1876-ban nagy árvíz pusztított a helységben, 1848-ban pedig a községnek fele leégett. Jelenleg a járás székhelye. A község, melynek villanyvilágítása van s a vízvezeték létesítése tervbe van véve, sik területen, közvetlenül a Duna mellett fekszik. Lakossága jó anyagi viszonyok között él. Hadba 800-an vonultak, hősi halált haltak 266-an, A hősi halottak bronzba öntött emlékműve elkészítés alatt áll. Az ellenforradalomnak Jenei János esett áldozatául. A földreform folytán 680 kh. földből törpe birtokok létesítettek. Országos vásárokat febr. 11—12., május 6—7., jul. 29—30. és szept. 23—24-én tart. Általános adatok. Lakosság: 4815, szinmagyar. Róm. kath.: 1100, ref. : 3300, ágh. ev. : 150, unit. : 3, g. kath.: 5, g. kel.: 2, izr.: 91, egyéb: 164. Házak száma: 1060. Területe: 11.734 kh , ebből a köz­ségé: 740. Szántó: 8253, rét: 1533, legelő: 216, erdő: 58, szőlő: 790, kert: 40, nádas : 8, terméketlen : 833. Talajviszonyok: homokos, agyagos, kis rész szikes, fekete. Termények: az összes gabonanemüek, évi átlag 34 — 35 000 q., kukorica, burgonya, különféle gyümölcsök. Vas. áll.: a községben. Hajóállomás : a községtől fél kilométerre. Autórendelés Tóth Gábor központi vendéglőjében. Szállás ugyanott, továbbá a Nagy­vendéglőben, Gáspár István vasúti vendéglőjében és Cupán Mihály ven­déglőjében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom