Girókuti Képes naptára 1860
Girókuti képes naptára 1860. évre - I. Irodalom és müvészet
113 KÉT PRÓBA. 114 házasodnom“! Mormogd, s pipájából nagy füstöt eresztett. Most azonban kényelméből fölzavarva látjuk, s a mi még dermesztő csuda... ott áll a bosszú tükör előtt, töri erejét meghunyászkodtatni az akaratos bajuszt, s a hajbörre kényszeritni, hogy alázattal rásimuljon a szilárd erejű haj, mindkettő azonban ilyes bánásmódhoz szokatlan lévén, megtagadta a függést. Végre elhiszi, hogy kész a toilette, még egy arczmozdulatot tesz, azt megbámulja — aztán fejébe vágja sujtásos csalmáját, s az erkély előtt toporzékoló ménen E n y e d elé vágtatva egyenesen Zauntner uram háza elé rngtat .... Ha olvasóim megengedik, megelőzzük öt egy pár órával. A szép Klotild ott iil kényelmes pam- lagon, kezébe rejti szép fejét s többet, nagyot, fájót sóhajt. — Mit ér a fény, e vagyon, ha nem boldogit.... Oh, minő örömmel fölcserélném e rideg életet a gunyhó melegével.... Hol ten kezemre mutatna minden, szere- tetet sugárzana minden arcz, hol minden eltörlött bánat lesimitott redő, kioltott fájdalom s fölszárasztott köny engemet nevezne, minden öröm engemet áldna és érettem lenne a t zív minden dobbanása. Oh igy csak itt lennék, én igazán boldog!!.. A szép lányt bánatos merengés szállta meg, s a néma csendben szellem-hangokon csak a szív hangjai beszéltek.... — Oh ilyen, ilyen boldog leszek én majd. Hisz az ö arcza, s arczának nemes vonásai azt jósolják nekem. Lesz kis házunk s nagy szeretet, nagy boldogság benne. Megédesítem örömét, s ha fájni fog az élet, annyi vigasztalás fog szívemben hangzani, én ki fogom nyújtani karomat, oda vonom szívemre, hogy hallja a vigaszt, mit szerelmem súgni fog....... Oh mily édes lesz ez... suttogá a képzeletben túlboldog leány; s öntudatlanul a képzelettől elbűvölve, megvakitva: öntudatlanul kitárta karjait....... — K lotildom, imádott Klotildom! hangzott előtte egy kedves csengésű férfi hang.... A nő fölrezzent a boldogságtól. Látszott arczán a megütödés, hogy kedvetlenül érinték e hangok; de a mint föltekintett, arczárói elttíne minden kedvetlenség, mosolygó lett az, mint egy tavaszi regg, melyet a kis madár énekével köszönt, azon angyal arczról boldogság sugárzék, és mégis agálytól rebegö hangon szólt: — Gyula! ön itt? Az égre, miért tette ezt!?... — Tán megbántottam önt angyal azzal, hogy nem bírtam tovább kiállani szivem hullámzatát, s eljöttem látni önt, nem törődve bármi áron vásárlóm is meg azt?! Kérdé keserűen a jövevény— — Nem, nem! szólt rebegö hangon a leány, de — — De szégyenli ön! vágott közbe döbbentő keserűn az ifjú. — Miért Gyulám , miért e hang t Most is fülébe kiáltnám a világnak, s boldogságom lenne elkiáltnom az egy magyar fiú nevet, ha ez által ledöntném boldogságunk válaszfalait, szólott Klotild — s a deli ifjúnak nyakába borult. E perez- ben feledve volt az apai tiltó szigor.... csak azt tudták, hogy szeretik egymást kioltbatatlanul! __ — O h Klotild! imádott Klotildom, mint megfizetve van e perez által a rettentő gyötrelem, mit tőled távol mindig szenvedek, szólott az ifjú— A lány most fölrezzent s félve tekintett körül. — Neked félned, rebegned kell, hogy itt vagy keblemen... szólott keserűen az ifjú. Ez fáj, nagyon fáj nekem, s midőn ajkamon az üdv-pohár, a te kedves bársony ajakad, megszűrj a szivemet e gondolatnál a fájdalom, hogy szinte följ aj - dúlok!! __ — Ez a tilalom megöli lelkemet....... só hajtva viszonzá a lány...... — K lotild, benn a bérezek között lakik egy nép, erős és tiszta szívű. Ott öreg anyám és kis hajlékunk meleg tűzhelye vár.... Ha nem fog szivednek fájni az elveszett vagyon, ha egy szív birtoka elég lesz neked, egy szivé, melynek minden dobbanása tiéd leend, s minden vágya, akarata, törekvése a te boldogitásod lesz, oh jer hadd itt e csillogó de hideg, boldogtalan világot ...slégy egészen enyém! esdeklett s közelebb közelebb vonta öt magához. A hölgy nagyot sóhajtott s aztán felelt: — Igen Gyulám, te jól tudod, hogy ez a számitó világ, mely latba veti s ér-
