Girókuti Képes naptára 1860
Girókuti képes naptára 1860. évre - I. Irodalom és müvészet
87 A NEVELETLEN NAGYBÁCSI. 88 lépést tartson, és én mint mondani szokták, hagyok mindenkit saját kanalával enni.— Nem értem, hogy mégis engemet miért akarnak korlátozni? — Azonban menjünk is enni, a hosz- szas út után ehetném mint a farkas — szolt közbe a kapitány s öcscsét válón fogva mentek az ét terembe. Váradinó követte őket, ép úgy meglepetve, mint bo- szonkodva. Testvérének hangja és elvei újdonság voltak előtte, mely a régi emlékeket össze zavarta. De még több volt mit az asztalnál látott, testvére ugyan is az ételek javát mind elszedte, a nélkül, hogy szomszédjára ügyelt volna, — ha más beszélt közbe vágott, ha kérdezték nem felelt , ha valaki valamit állított az ellen vitázott, fönhangon parancsolt, hibát lelt mindenben, szóval a legtulzottabb szeszélyeskedést fejtette ki. Vissza térve a sa- ionba, a legkényelmesebb karszéket vá- lasztá, sároslábait egy szép bársony vánkosra helyezé és pipára gyújtott. Váradinó ki a dohány szagot kinem álhatta kénytelen volt eltávozni. — Lajos eleinte mulatta magát bátyja fesztelenségén s nevetett ötletein; azonban ez az önző, csak pillanatig mulattató őszinteség később kellemetlenül hatott rá, végre türelmetlenkedni is kezdett s értésére akarta adni az öreg katonának, hogy modora kitűnő jeles lehet egy laktanyába; de jól rendezett elökelöház szokásaival épen nem e- gyez meg. — Azt hitte, hogy a kapitány megfogja öt érteni, — mert pipája kialu- ván, egy karszékbe hányát dűlve hallgatni látszott, midőn valami zengzetesde egyhangú zsörtölés figyelmezteté ékes szólásának álom hozó tulajdonára. — Az if- joncz haragosan kelt fel s ment szobájába, a nagy bácsi paraszt viseletén szörnyen megbotránkozva. V. Másnap reggel dühös veszekedés lármája hatott Lajos füleibe. A zaj felé sietvén bátyát harczba leié a vén Rósival, ki elfeledő csizmáját kifényesíteni. —Az elkeseredett kapitány mind azon szitkokat elő hordta, melyeket valaha huszárjaitól hallott; az elrémült öregcseléd kezeit éghez emelve kétségbeesetten kiáltozott. Váradiné is mint fia, a zajra oda jővén, hiába igyekezett magát közbevetvén, testvérét csendesíteni. Mert ez dörgő hangon folytatá huszáros litániáját, és oly taglejtéssel kisérte, melyek előbb meglepték, később pedig szörnyen felingerclték Lajos urűt, el any- nyira hogy karon fogta az öreg Rósit, ki zokogva mentegetó magát s szépen a konyhába vezette, aztán vissza tért a salonba. Már édes anyja is ott volt, ki a szolgálót azzal kiváná menteni, hogy hűségét jámborságát és a családnak tett hasznos szolgálatait emlegetó. — Ugyan jó, hát aztán? kiáltott a kapitány — nekem tette-e azon szolgálatokat? s bánom is én akárminö jeles tulajdonai vannak, minden elromlik, ha meg idősül. — A szolgálókat az ember azért fogadja, hogy dolgoztassa, nem pedig azért, hogy hálálkodjék nékik. —• De csak nem akarja talán Ön, hogy utszára dobjunk egy derék léányt, ki anyámat látta mint kis gyermeket s engem is fölnevelt! ellen veté az ifjú némi nyerseséggel. — Ha nem akarjátok a utszára dobni, vigyétek a kórházha! — monda a kapitány ; az anya és fiú elszörnyüködtek. — Vagyakár a pokolba! folytatá haragosan csak itt ne tartsátok, hová ép fejek és karok kellenek. — Látom nővérem nem feledé el régi modorát ,kötelességeket teremteni ott hol jogai lennének4, de ennek meg kell változni, \agy pedig, —• menydörgős __tudnifogok mást is. — s ökleit fel emelvén fenyegetöleg mozgatta. — Lajos és anyja össze néztek, soha ilyen szókat házukban nem hallottak; végre Lajos kissé tört hangon azon szabadságra hivathozott, mely szerint minden ki saját tetszése szerint rendezheti házát; de nagybácsi az elvet- helyben hagyásnak vette, rá tapsolt s ismétlé, hogy ö magát úgy fogja, szolgáltatni a mint neki tetszik azzal végzé, hogy a reggelit felparancsolta. Mi alatt Rósit megintették, hogy a reggelivel siessen, pipára gyújtott s nagy lépésekkel sétálni kezdett a salonban minden fordulásnál nagyokat köpködvén mint némely pipások szoktak. Váradiné kétségbe esve nézte ezen szomorú sétát, mely az általa oly nagy gonddal föntartolt tisztaságot egyszerre
