Girókuti Képes naptára 1860
Girókuti képes naptára 1860. évre - I. Irodalom és müvészet
57 DERŰRE BORÚ, BORÚRA DERŰ. 58 szint fonott sövény, mely szakaszonkint a telkes gazdákra van kivetve, évente meg- csinállatás épségbentartás végett. A szomszédfalu határából áthúzódván, egész határunkat ketté szeli, s ez által két nyomásra osztja; melyeknek évenkint váltva egyike tilalmas, másika legelő; mert itt, mint még számos más helységben, tulajdonképeni kü- lönszakasztott legelő nincs. Már azt évenkint tapasztaljuk, hogy e hires porgoláton a szilaj marha gyakorta áttör, s a szelíd annak nyomdokin át hasonlag bemegy a tilosba, és tesz károkat, miket csak a jó Isten fizet meg; mert, ha például a marhatulajdonos megtériti a vetésbeli kárt, ez megint a porgolátosra indít viszontkerese- tet; végtére is megfeneklik egyen a kár, és mindnyájan a perlekedés. Ez a porgo- lát megnem érdemlett büntetés a községen, mit évenkint önnömaga ló föl; ez több fát emészt föl, mint a falu háztüzei, minlhogy föntartására erdőink fiatalosát kell pusztítanunk. Még e nagy veszteségen kívül alig lehet kiszámítani az erkölcsi veszteséget azon körülményből, hogy a porgolát föntartására kötelezetteknek többnyire nincs erdöbirtokuk; minélfogva a szükséges rozsét szép szerével megnem szerezhetvén, lopniok kell; igy a földi büntetés kikerülése végett az égi büntetéssel koczkáznak. Azon czél, miért a porgolát eredetileg föl volt állítva, ma már einem érhető. És igy gazdászatunk ujábra állításával ennek is pusztulni kell. Alig haladtak pár száz lépésnyire , újabb eszmék fogák el a beszédes bírót: Ha tagosilnánk — úgymond, — még legelő dolgában sem szűkülnénk meg; mert akor kopárainkat is haszon alá foghatnók, beültetvén azokat a legolcsóbb és legbusá- sabban jutalmazó ákáczfafajjal. Most a marha eszi meg erdőnket; mert itt még szokás legeltetés végett rügyro hajtani a marhát. Nézze ön e merészkedő hegyet: még most élő emberek hordtak 12 öles meslergerendát ennek erdejéből; most látja, hogy jobbrészén csak szamártövis terem, nagyobb részének földe föllazulván, mivel nincs gyökér, mi öszszetartsa, lesu- had, és hasztalan omlássá válik, melyet még megközelitni is veszedelmes. Néhány véka ákáczmag még kellemes viránynyá változtathatná s a rnaradék áldana érte. Már hogy egészen kibeszéljem magamat, még az őrzelésre nézt, is elmondom nézetemet. A helységi határőrök tényleg szükségesek, és más módszerrel a községnek igen hasznos hivatalnokaivá válnának. Nem kellene őket minden semmirekellőnél alábba lázni; mert ők tulajdonképen egy vagy más szakban a gazdasághoz értő emberek ; és ha kellőleg becsültetnek, rendes módos gazdákká is emelkedhetnek. Sok őr nem kell; de a keveset jól kell fizetni, hogy tisztességesen élhessen; akor válik meg, mily kevés velük és a mezőn a baj. Az is igaz, hogy fizetni nehéz, ám olcsó húsnak hig a leve, s ha megvonjuk valakitől az élhetés módját, úgyszólván magunk kényszerítjük vétséges pályára. Az sem tagadható , hogy a bérfölemeléssel megint a közteher nagyobodik ; azonban mindig jobb a terhet elviselni, mint a kárt. Mióta emberi társadalom létezik, mindig voltak közterhek, és inig minden rend föl nem bomlik, lesznek is. Épen az köny- nyebiti a társadalmi létet, ha a terheket együtt viseljük. Könnyebben fölemel két ember együtt két mázsát, mint egy ember egyedül egyet, ezt mutogatni fölösleges, úgy is elhiszi mindenki. E közben a beszédes bíró szolgáját az ekeszerrel előre bocsálván, vendégét egy szerény falusi lak elé vezette. Köalapra fektetett talpakon nyugvó faház volt ez , simára tapasztva, meszelve, cseréppel fedve. Ámbár elég tágas és belöl több osztályba szerkezve; nevezetes kényelemre nem volt számítva; talaja elegyengetett agyagföld, padlása hornyosan gyalult fenyő deszkákból. Égyébként csin és tisztaság arra mulatott, hogy a házban java magyar gazdaszszony honol! E véleményében a vendég nem is csalatkozott. Aiig hogy az ostoros csörtetése a házba hallszott, tisztességes, piros arczu asz- szonyság lépett ki a pitvarból, gömbölyű karjain könyök fölé gyürközve, jeléül, hogy a gazda nem hideg konyhára érkezik haza. A vendégnek elég ajánló levél volt a gazda nyájassága, hogy azonnal szívesen láttassák. Alig is történtek az első köszöntések, még kellemesebben lepetett meg az idegen, midőn az öt mosolyogva fogadó házi aszszonyt másod alakban, ifjabb kiadásban megjelenni látta. Ez volt a ház valódi éke, adeli hajadon, kinek egyszerű ne
