Girókuti Képes naptára 1860
Girókuti képes naptára 1860. évre - I. Irodalom és müvészet
53 kis javítás mennyibe kerül, vagy épen le- hellenség; mert az ember szét nem szakadhat, bogy mindenre érkezzék. Úgy van ez a felszabadult jobbágygyal is, ki már kezdi elidegenitni fele telkét fele földét sat. Az ily elaprózásból következik az, hogy minden bakugrásra más-más birtokba ütközünk s látjuk a mező gazdaságban amaz egyveleget, hogy nyár derekán: búza, iri- cze, rozs, zab, árpa, alakor, törökbúza, pityóka, fuszujka, bab, borsó, lencse, tök, köles, len, kender, miegymás legbarátságtalanabb szomszédságban, egy holdnyi területen fanyalog. Minő aratás, nyüvés, gyűjtés történik ilyen virányon?! Úgy hiszem — mond az idegen — mind e bajon commassatió által lehet segíteni. Nagy részt. Viszonz a gazda. Igaz , hogy ez intézmény ellen nagy ellenszenv uralkodik még; de ez csupán a tömeg azon hiú félelméből származik, hogy majdan az apró birtokok kopárokra kerülnek, a szabad legeltetés fenakad, az örze- tés költségesebb leend, az adó s vele járó terhek megszaporodnak, mely nehézségek eloszlatására az ügy iránt valóan buzgó érzelmű apostolok szükségesek. De hogy tárgyunkba bővebben ereszkedjem; elakarom önnek mondani nézeteimet gazdasági iparunk fejletlensége körül is. Erdély átalában véve nem lévén gazdászati ország, gazdaságaiban csak ritkán találhatni kitünöbb képzetséggel járó üzletet. Nem ismer a nép magasb állapotú termelést, mint melyhez a szolgaság korában szokott. Kereskedelmi növénytermesztésről,az egy dohányon kívül,talán nem is hall. Földjavitásban csak a szoros értelmi trágyázásnak, — hegyein kiváltképen az isztinázásnak van gyakorlatában. Mügépek alkalmazását nem érti; sőt eke, borona, kapa, s ezekkel járókon kívül másokat alig ismer. Miképen kell szárazságban magán segitni, komoly aggodalmon kívül más szert nem is tud. Az öntözést egyébiránt ily dombosfektü hápahupás helyeken, mint ez is, újabb találmány nélkül megkísérlem is bajos; mert egy forráska borozdájában is azonnal ott terem a bérezi ömleteg s mély árkokká szaggatja a földet. Azonban e hiányokat nem kell e népnek felróni, mely a természettől nyílt elmével, s józan okossággal áldatott meg; látjuk mindig, hogy képessége meg van; tehát ha szorgalma mellett sem tud boldoDERŰRE BORÚ, gulni, nem ö az oka. Itt csak az áldott nevelés segíthetne. Szép dolog az a népnevélés! de megtudja azt adni magának a nép is, mihelyt anyagi körülményei engedik. Ne higyük, hogy a népnevelésnek külröl kell kezdődnie; önkényt fejlik az a népben, jólléte folytán. Tehát azzal, hogy nevelési intézmények léptek életbe, a nép még nincs eldoradóba vezetve; hanem neveliségének önnön magából kell erednie. Erre meg nincs hatósabb szer, mint ha közte lábra kap a társulási szellem. Mihelyt atár- sadalmat egyes tagjai közös érdeke fűzi öszsze, azonnal szilárd alapon nyugszik a népnevelés, az ebből származó műveltség, s az ez által föltételezett boldogság. — Mennyit hánytorgalák csak rövid idővel ezelőtt, hogy a nép még nincs megérve a szabadságra ! íme a nép felszabadult, s állapota éivezhetésében bizonnyal nem ó- retlensége akadályozza. — De talán untatom is önt tárgyam tüzetes fejtegetésével? hogy hát hamar készek legyünk, épen az imint említett társulási szellem szempontjából említem föl nem boldogulhatásunk harmadik okául az elszigeteltséget. E’szigeteltségnekértem azon állapotunkat, miszerint birtokviszonyainkból származó külön érdekeink állal vagyunk szétválasztva, visszatartva egymástól. Kiki önmagára szorítva, kiki csak magának s magában küzd. Az egyes ember legszorosabb önérdeke nyűgeiből ki nem bontakozhatván, mint zátonyra feneklett hajó, ámbár sejti, hogy saját erejéből baján nem dia- dalmaskodhatik ; mégis magánzottan vesztegeti erejét a helyett, hogy a nagyobb erő segélyét előidézni törekednék. Az élet e sanyarú képe megtestesülve tűnik föl a gazdászatban, hol a szétoszlott tömérdek erő egyes munka körökben soha sem idézhet elő annyi sükert, mintha egyesülten marad vala. Holott egyesek érdeke mindig csak az érdekek öszszegében találhat biztosítékot. Meg is győződhetik ön , hogy roppant csalódás áldozata az, ki a tömegből külön szakadva, magán ereje által boldogulhatni vél. *) — Ez eszméim folytán semmit sem találok ohajtandóbbnak, mint a társas gazdálkodást. Ha p. o. kisebb nagyobb birtokok tulajdonosai arányosítás szerint munkatársaságba állanának; egy*) Iga2! tapasztaltam a* életben keserűen! Szerk. BORURA DERŰ. 54
