Girókuti Képes naptára 1860
Girókuti képes naptára 1860. évre - I. Irodalom és müvészet
45 MIT ÉR EGY HELYSÉG KIKÉPZŐJE? 46 ságom, szeresse öt! Oh! kegyed szeretni fogja öt: kegyed férjét is szereti, kitől szerelme viszonoztatik— Hah! ez a jólét!... ez a gazdagság:... ez a kényelem!.. Ah! minden enyém lehetett volna...“ Ismét keservesen zokogott: és a két nö vele együtt. A vacsora feltálaltatott. Iza nem nyiüt hozzá; de Boldizsár hatalmasan küzdött. Elmúlván végre éjfél és a viszontlátás első benyomása, a beszéd közön- bös tárgyakra tért át. Hajnalott mikor feküdni készültünk. Az én búcsúm csókkal végződött, Iza zokogással, Gizella még aludt: kerek- ded arcza anyja könyüiben fürdőit, Klára is sirt. Jernyei, mint kószál a hány- kodó tengeren: arczán egyetlen vonás se változott. Izaura megragadta kezét, s hirtelen megcsókolá.“ Nem tudtalak méltányolni : nézd most, kitől kell szenvednem. Légy atyja Gizelánknak: neveld őt más iskolában, mint engem növeltek.“ Jernyei nem változott, nem ingott, hanem észrevétlenül Izaura burnuszába egy tárczát csúsztatott. Hallottam azután Boldizsártól, hogy abban 300 pfrt volt. Elhajtattunk. Izaura az útba elbeszélte: hogy Jer- nyeitöl elválasztatván, öszszekelt azon ifjúval, akivel tőle megszökött, s atyja csak hamar elhalván, annak hagyatékát fölemésztette a vigCelet. Ezután a fiatal ember hagyta őt el, s. később Boldisár vette pártolása alá : már négy év óta osztja vele a szörnyű nyomorúságos falatot ....... Oh! az a Jernyei!.. Mi van ná la!... Én nem reményiek több jólétet. .. Szerencsés estvém volt; leányomat jó kézbe tettem le. Ugy-e uram! ön is fordit néha néha atyai pillantást az én gyermekemre ? — Biztattam a szegény a- nyát, a szerencsétlen aszszonyt — Szeressék önök Gizellát — folytatá — nem kérek többet az életben. Engem feledjenek el, mert én rósz__ bűnös nö voltam ... Oh! ez az élet!... Oh! azok a csábok!... Oh! az a növelés.... Fázom, uram, úgy fázom!... Ordodra érkeztünk. Izaura ágyba feküdt— Kiszenvedt! gyermeke jó kezek közt van!... Boldizsár a 300 pftot kezéhez vette. Kénytelenittettem a szolgálat alól feloldozni, mert soha sem lehetett józanon látni, Izaura sírjára a nemes lelkű Klára emeltetett egyszerű emléket. Sok hasonló falusbirót és sok ily am gyal nőt mint Klára — adjon az isten a két magyarhazának. FÓTI Koszorús költőnk VÖRÖSMARTY MJHÁLYtól. M ölfelé megy borban a gyöngy Jól teszi, Tőle senki e jogát el Nem veszi. Törjön is mind ég felé az A mi gyöngy, Hadd maradjon gyáva főidben A göröngy. Testet éleszt és táplál a Lakoma, De a mi a lelket adja: Az bora. Lélek és bor két atyafi Gyermekek, Hol van a hal, mely dicső volt És remek? Vig pohár közf édesebb a Szerelem, A mi benne keserű van Elnyelem. Hejh galambom, szőke bimbóm Mit nevetsz? Áldjon meg a három Isten, Ha szeretsz. Érted csillog e pohár bor Érted vív, Tele tűzzel, tele lánggal Mint e szív. •Volna szívem, felszökellne Mint a kút, Venni tőled vagy szerelmet Vagy búcsút,
