Girókuti Képes naptára 1860

Girókuti képes naptára 1860. évre - I. Irodalom és müvészet

lalni? Oh! a mi korunkban a kis Erdélyben a gazdászat, csaknem ott vesztegelt még, a hol Apaffyék hagyták.

— ,Te igy is tudsz véleményezni ? Nem

oknélkül beszélt Sz__-ben egy helybeli

nő a te remeteséged felöl.

— Remeteségem felöl ? Régebben sokat tanultam, azért elszigeteltem magam a világ semmitérö zajától, s tán okultam is, de remeteségre legkisebb hajlamom se volt, hanem volt arra, hogy tanuljak, tapasztaljak s feleljek meg azon körnek, melybe beléptem. Reményiem, hogy hasznát is vevém; legalább megelégülten csendes életet élek. Nem irigylem a városiak-, sem a nagyratörök nyugtalan zsibongó napjait, nem sovárgom az étvágy hianyjában sinlödök ritka csemegéit.

— ,Lám, lám! azon nő jövendőd jóslója volt.

— Kit emlitsz ismét ?

—- ,Egy özvegyet, a kitől azt írtam volt, hogy hagyj föl a gazdászattal.

— Ah! ismerem.

— ,Nemde? Jól nézett ki?

— Mit érdekel engem a nők arcza! Miután homokra vezetett a délibáb csal- fénye, nagyon meghidegedtem a nők iránt. A külkellemet, miveit szív és lélek nélkül csak úgy nézem, mint a kelmékre aggatott cziffa szalagot. Szerencsétlenek vagyunk barátom a nőnevelés hiányja miatt.

— ,Éppen e tartóztat engem vissza a nős élettől.

— Te csak eszményileg ismerkedtél, de én tapasztalati oldalával is ismerős vagyok ezen ügykérdésnek.

— ,Mint tapasztalt falusi gazda, szólj bővebben ezen tárgyról.

— Jer, üljünk reggeli mellé, ott megvitathatjuk véleményünket.

Derék falusi reggelink volt: paprikás csirke, friss irósvaj, remegő orda, harmat-gyönge bálmos stbf. No s ehez pár pohár jó bor se hiányzott.

,Térjünk át barátom az általad előadandó tárgyra. Halljam véleményedet.

— Megelőzöm azt más előadással. Minket férfiakat nagyon felületesen tanítottak életrevaló tanokra, a helyett a holt nyelvek izzasztóttak, hanem aztán az élet, társalgásunk, a vidék-, a haza különböző fiaival találkozás, a különnemű szokásokkal! megbarátkozás, azoknak elsajátítása, 8 a már itt ott megjelenő természettant könyvek, hírlapok, a gyűlésekben megrostált eszmék stbf. száz meg száz napirendre jött tárgyak ugyanannyi tankönyv volt a férfiak kezében, sőt még a kor- helykedés is—ha az illem határán túl nem csapongóit.— Ha tehát ezred részben sem létezik annyi és oly iskolájuk a férfiaknak , mint a mennyi és a minő kívántatik, s hogy mégis tán kevesb köztük a hiány, mint a nők közt, azt a mondottaknak köszönhetjük. Éppen azon igen bámulok, hogy most, midőn minden oldalról az iskolák életbeléptetéséről hallok, csaknem mindenütt a fiák iskoláztatását sürgetik, legfennebb a két nem egygyé keblezteté- sét, holott ennél jobbat falun is tehetnének. Ha az ember test- és lélekből áll: úgy a nős élet is test és lélek. Test a férj, lélek a nő. Már egy ki nem fejlett vagy elsatnyult, elnyűtt—nem mondom megromlott—lélek, magára, vezér, oktató nélkül mit tehet ? Olyan, mint a sík tengerre kormányos nélkül kibocsátott hajó, melyet a szél kényje, kedvére hajt, hintái, sziklához csapja, zátonyra lök, vagy éppen el is merít. Tanitják-e ezeket a mi falusi leányainkat arra: hogyan kell kevésből ízletes jó étket készitni? hogy kell fonni, szapulni, mosni? Mutogatják-e nekik a tiszta és ronda szobák közti különbséget? Tudja-e, hogj kell jó kenyeret dagasztani? és azt megsütni? Tudja-e miként termesztik a vetemény különböző nemeit, a melyet tudván, parányi földből bészerezné egy évre való fözelékjét. Tudnak-e tehenet fejni, vajat, sajtot gyúrni? fehérneműt szabni, varrni? Ismeri a háznál felhasználandó kereskedési kelméket? Oh! nem. Tanítják ezek helyett — vagy jobban mondván, tanítás nélkül magára hagyják felnövekedni, mint a vad fát, vagy harmat— utálatos beszélgetések, erkölcs rontó fonókáknak közepette, a mely társaságban az a hős, a ki legnemtelenebb beszédet folytat, a ki a nő-erény ellen oly szemtelenül ki tud kelni, hogy az, a ki még büszke lehetett erkölcsére, megvetvén ön becsérzetét, első alkalommal oda hajítja egyetlen még birtokában levő kincsét annak, a ki azt elfogadja. Hon a szülői tűzhelynél az ugyancsak ily körben megvénült szüléktől nem tanul