Girókuti Képes naptára 1860
Girókuti képes naptára 1860. évre - V. Lovászat, vadászat, mulatságok, szorakozások
269 270 y. LOVÁSZAT, VADÁSZAT, MULATSÁGOK, SZÓRAKOZÁSOK. I. Lovászat. II. Vadászat és szórakozások. * * * I. LOVÁSZAT. a) A nemes ló és annak tanítása. b) Az ugratás non plus ultrája. c) Lovászaid, vadászati — magyar — díszmüvek. e) Javított nyereg ráma, kenderhám, legjobb zabola, Siegrist lóvaka- rója. A nemes ló Az ember a teremtés remeke, nem eléglé meg—azt a tejet, melyei — mint csecsemőt—az Ö édes annya táplálta... s miután az — tán egy újabb csemete számára meg vonta tőle az élet forrását—a kéj — s gyönyör élv dús nyugvó párnáit!... Az ember,— azon éltető forrást az állatoknál kereste fel __ A legharcziasab nép-dicsö őseink, ka- czola=ló tejjel éltek az ös időkben, midőn még a kenyeret nem ismerték. Leginkább talált a nyíl gyorsaságú ló—büszke szenvedélyeikhez, — s hiszem hogy a legtöbb gondjuk lovaikra volt fordítva! Azon nemzet hős fiai—kik nem zárko- zának bástyákkal körülvont várak—mögé, nem rejtözének a rengetegek szikla üregeibe *), hanem kiállának a síkra.... s megtelepedének a tejjel mézzel folyó kanahán földén, mely édes vizű forrásokkal bővelkedik! —... A szomszédok pedig rettegék vala őket, s csak akkor vala jó napjuk — *) Nem ök irák az LXI. zsoltár 2-ik versét: „Vigy fel engemet kószáira, Magasságra, Hol bátorságom légyen. Mert te vagy én erős tornyom. Vigasságom, Én ellenségim ellen.“— Mert mindegyiknek kebele... egy erős ,k 8 v á r‘ vala. midőn a hadúr—babérokkal koszoruzva a morfeus mákos mezején legelteté bá- ránykáit!.... — Csuda-e ha őseink lovai világhírűek voltak? mint ők maguk!!! De ma, midőn a tudomány, — mely lassanként mind beljebb hatói a teremtés szentélyébe,—a lovat is—már művészete remekévé tévé; — s mi, — kik önhibánk nélkül, más civilizált nemzetekkel—versenyt nem haladhattunk—tölök— elmaradtunk! — De azért necsüggedjünk! mert szorgalom által helyrepótolhatunk mindent,— csak az örök semmiségbe röppent időt— melyet elszalasztunk — hazánk hátramaradására—azt a mindenható se hozhatja többé vissza!.. Azért előre! — A ló az egyedüli állat, mely a férfiú—mulató társa,—s méltó büszkesége,— melytől annyit várunk, hogy még gondolatinkat is megértse, akaratunkat híven telyesitse—szóval: hogy feltétlenül engedelmeskedj ék. Gyermekeink (tőlünk) értelmes lényektől születnek, s mégis hány nevelő tanítja őket; sőt még a statusok is,—melyek a szolgáiktól csak feltétlen engedelmességet követelnek, mennyi profesz- szort, rendelnek az állam e kezei kimi- velésére....
