Girókuti Képes naptára 1860

Girókuti képes naptára 1860. évre - III. Gazdászat

193 AZ EMBERI ÉSZ DIADALA. 194 télén — légyen még honi iparunk előtt is — meghajolni. Teendőnk: Jeles eredeti hazai fajú gyümölcsfáink­ból — a hely és táj nevével ellátott pél­dány csemetéket, társulatunk kertje szá­mára béküldeni, s ötét, továbbá áldásdús működésében anyagilag is elősegíteni. 1 alapítványi részvény 60 ft. — mely­nek azonban évenként csak a kamatját is lehet fizetni. Az alapító tag egyszersmind tulajdonos is. vagy 3 peugö forint évenkénti részvénynyel a vállalatot elősegíteni. Anyagi haszon a tagokra nézve; 1) a kiállításokat ingyen látogatják, 2) Rész- vénnyük száma a sorsolásban részt vesz, s konyen mcirtnrlénhetik hogy löbbérot nyernek, mint a mit befizettek. 3) A kert­ben eladandokat fele áráért kapják! A szellemi és erkölcsi haszon — azaz öntu­dat, hogy hazánk eránti kötelességünket teljesítettük akkor midőn anyagi, felvirág­zásához járultunk. Aláírhatni a m.kertészeti társulat alol- irtl ügyvivőjénél Kolozsvárit Buzautsza 117 sz. Gikókuti. AZ EMBERI ÉSZ DIADALA A NÖVÉNYEK ALKOTÁSÁBAN, s a szerelem szerepe A NÖVÉYEKBEN. „.... Az öröktitku szerelem az, kivel az isten megosztá. a teremtés hatalmát,— hogy új világokat alkosson.“ (JÓKAI Perózese.) T. Alomban szendergett a föld ....... A fákon eg y levélke se vala látható... csí­pősen sívitott az éjszaki szél a magános ligeteken keresztül.... A kis halacskák is elbújtak a patak fenekére, fáztak szegé­nyek... de a mindeneknek gondviselője őrködik az ö teremtményei felett, ha szen­vedted is őket— de elpusztulni nem en­gedi;....... a patakok felületére vastag kr istály kéreg vonódék,— folyásukban megállapodának. — A remény zöld szinü növénykéket leforrázd a hóbarmat... már már az éltető gyökérre kerüle a sor — kiszáradni..... ekkor fehér lepellel takará bé őket a gondos jó atya, kinek akaratja nélkül egy hajunk szála se hull le fe­jünkről. —• Ezüst szinü bópillikéket hul­latván a földre, melyek bétakarák a kis növény kéket.... hogy a hosszú téli álom ideje alatt a mindent megölő hideg el ne pusztíthassa őket.— A nap is mintha fá­zott volna, szürke lepellel voná bé ma­gát., .több hétig nem láthatták az embe­rek fiai melegítő ttiz-tányérát. Történt, hogy a szerelem bájos isten­nője lepillanta árva földünkre, meglátva a fehér szemfödelet, — Flóra társnőjét a földre küldé, hogy lehelne életet az álom helyébe, s a szemfödelet cserélné fel a reményszinü bársonytakaróval. Az istennő jöttét langy susogó szel- löcske jelölé. A tüz-úr a nap is, eloszlatá mámorát— s éltető sugarait szerte lö­vellő....... és lön világosság, és életadó meleg. A gyászlepel eltűnt, helyette meg­indultak a csergedezö patakocskák, mely­ben játszi aranyhalak vidoran kergeték egymást....... A föld elvesztő kérgét, s az életadó meleg szellöcske langy fuvalmára, millió apró virágocskák boriták el a völgyek ligeteit, döngicsélö méhíkék vidoran rep­kedtek virágról virágra,— hordva a hím virágok termékenyitö csókjait — a szűz kelyhekbe. Gyöngyös nyakú gerlék—az ártatlan szerelem jelképei—turbékolának, vidoran csalogatva egymást ágról ágra, s midőn a sóhajtott közeledett... a ked­veske odább reppent, hogy magányban élvezhessék boldogságukat. A csalogány háj dala megindult az est közeledtével, s a bérezek sokszorosan adák azt vissza. És midőn az éj fekete fátyolával bétaka- rá a gyönge virágokat, ezek szerelmök zálogául— ambra illattal tölték el az eget, melytől az Olymp lakói is — édes kéjmá­morral telének el. És az istenek fénylakokhól leszállá- nak csudálni a földnek bájoló virágait. Az emberek pedig eljövének és lak­jaik közelébe vivék őket. Az együgyüek csudálkozának szépsé­gükön, míg a föld kecsteljes angyalai 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom