Girókuti Képes naptára 1860
Girókuti képes naptára 1860. évre - I. Irodalom és müvészet
— Oh, irgalom __az ifjúnak! hallszik eg y sikoltás az ablakból---__De törzséről a drága fő lecsapva má r, a vérpadon rémes zajjal végig gördül és piros vérrel fecskendi be a kis kendöt a szerelmi zálogot, most szemfödöt. __S a Vajda lép be leányához, s látva szép szemeiben a könyeket, haragtól lángoló tekintettel dörgi: Mit siratod a vakmerőt? zárdába veled, ott ima s böjt közt feledd — ha szeretőd!__“ stb. stb. b) Tan-regéDyek : Azok, melyekben az iró — a szellem országában bár mely elhintendő magvat — rózsa zománczczal von bé — hogy az olvasó folytonos figyelme kíváncsiságban tartassák — migregényünket az utolsó betűig — einem olvasta, sigyészrevehetetlenül — bécsempészlünk egy üdvös eszmét lelkűidébe. Ilyenek: 1. Sue Jenő Paris titkai: 2. ,Márton4 a lelencz. stb. stb. 3. A legújabbak közül: MIONETTE Regény: Francziául irta Müller Jenő, Magyarra fordította Finály Henrik Lajos, nyomatott a római kath. Lyceum nyomdájában (Stein János tulajdona). E csinos kis regényke szerzőjét a világ nem ismeré. Regénykéje megjelent, s képes volt Eugenia a széplelkü császárné részvétét és pártolását megnyeri. Azután kérdezte csak a világ... Kiaz? kiaz?s miaz? ___Menete egyszerű —iránya nagy és ne meslelkü — mely lélektanilag megmutatja — hogy az ember nem születik Tosznak, hanem körülmények tehetik azzá.... megmutatja, hogy az ember az ő egyszerű állapotában m ly nagy és nemes. Az egész : „Mion ette“ egy koldus leányka egyszerű története,mely azonban egy kis kutya kölyök histórián kezdvemind végig kedves olvasmány. — Miveit szerzője lélektanilag mutatja meg: — hogy ha az emberi kebelben szunyadó nemes érzések csiráját képesek vagyunk felébreszteni, annak kifejtése csak nemes és erkölcsös lehet, mig ellenkezőleg a rósz — és folytonosan untató körülmények a jó em bért is roszszá tehetik. így járt ,Mionette4 apja is, ő szorgal más és jó ember volt, m g megnem háza sodott, — Felesége maga viselete korhelli tévé öt. Tudta minden ember, hogy csak fele sége hibájából lett korhel és részeges. — (Meg is öli a rósz asszony a szegény fér fiút!) — Ezen rest nő, mióta férjhez men soha se akart dolgozni a két kézével. Las sanként jöltek volt a gyermekek, s a nyo moruság. Látván a szegény férj — hog; igy nem megy semmire, ha agyon dől gozza is magát, mert felesége roszul gaz dáskodott a keresményével, a férj elvesz tette kedvét, megunta a dolgot, a kapá elhányta magától és reá adta magát arrt a feslett életre, a melyben a felesége ma gánaK tetszeni látszott, és a melynek következtében ö egész családjával mind inkább lenézés tárgyává lett, a mint az helyes és igazságos volt. A legnagyobbik szép leányát meglátta egy fő ur — elvitette a nagyvárosba.... szálást fogadott nékie egy jólel- kü asszonynál—hol semmi dolga se volt czifrán öltöztette — kocsit, lovakat, inast tartott a számára ... Testvére is szép volt a szép kis Mariska,-Mio net te4 (Lássuk miként írja le a szerző). IVevecskéje is bármily szép, de kevésbé csinos, mint az a ki viselte. Szép, nagy barna szemét egypár gyönyörű ivalaku szemöldök födte. Haja fekete és hosszú volt és azt ö két jól kisimított fonadékra osztotta, halántékain szép simán viselte , hátul pedig nagy tekercsekbe rakta, melyeket szaru füsüje alig bírt meg, és a mellyek sokszor lehullottak fejér nyakára, mely oly fejér vala mint a tisztára mosott finom fehérnemű. — Csak nem egyenes szabású orra egy kissé gömbbé domborodott a hegyen, kecsesen metszett szája két fogsort mutatott, a mely oly egyformán állott, mint a zsinórra fűzött drága gyöngy. Rózsa szin kicsin füle félig cl volt rejtve fekete fürtjei ali; aztán, ha járt, gyönyörű termete úgy hullámzott, mint a parti nádszál, — ha gyenge szellő mozgatja, hangja oly kedves volt mint ama zene— melyet az ember néha álmába hall, a mikor az ember olyanokat lát, a milyeneket még soha se látott, és olyanokat hall a mit soha se hallott; és
