Girókuti Képes naptára 1860
Girókuti képes naptára 1860. évre - I. Irodalom és müvészet
127 MI A SZERKESZTŐ? 128 nyugalom, kin lenne nekem a temető, hatudnám hogy boldogtalanok lesztek, legyetek áldottak szólt s áldólag terjesztő feléjök kezeit, mig imát szollak ajkai... le...gye...lek... ál...dott...tak hol...do...gok!... A bánatos férfiú rá borult az elhalóra, megcsókolta néma ajkát, — már az hideg volt, csak a szemből felelt még egy sugár, aztán lecsukódott azis végkép ...... „M egholt megholt“! zokogá a férfiú vigasztalatlanul össze csókolta a hideg ajkat, a fehér arczot és a gyönyörű sötét fürtöket. A mint ott zokogott nője is hozzá simult — gyöngéden magához ölelte s halkan suttogá , hangjában annyi éddel — tiszta szeretettel ............ — Zogogással ne zavard a halottnak álmát. A férfi már kisírta könnyét. A férjnek könnye csak szobája rejteké- ben hullhat, jer -jer — ott én törlőm le azt!! — Oh Klotild, Klotild mily jó vagy te, itt én ö halott álmánál esküszöm, hogy minden gondolatom érzeményem a tiéd le- end, s a te boldogságodé!... VI. Eltemették a szerencsés —szerencsétlen úrnőt. — Elsírták Gyula Klotild , elsírták fájó könnyeiket a kiszenvedett nőért, s a hárs alatti kis sir kövén ott állott ez egyszerű árva szó: „Málvina.“ A palota helyett mindég a nyomor kisded lakába élt az ifjú pár. Egykor Gyula egy neki czimzett levelet kapott az utolsó posta államásról gyors alkalomtól küldve hozzá. — Gyorsan boniák fel a levelet melyben Klotild atyjának Zauntner Otto uram keze vonásira esmertek. Sebessen átfutva örömmel borult nője nyakába... A in egbo csáj tás sorai! Atyád megbocsájtott, — s kér hogy vissza térjünk , Istenem, beboldogok leszünk! — Hála neked bölcs isten, kit sokszor megsértőiek probállatásom napjaiban ! Szólt Gyula, nője nyakába borult, s össze folytak a boldogság könnyei ........... — Mennyünk Enyedre hol atyánk karja vár! tördelék örömmel... Klotild fölemelte fejét — kibontakozott az ölelő karokból, szép halvány arczáján lángolta lelkesültscg... — E lakot meglátogatjuk évenként lob- szőr — mert Málvina lakta, fölkeressük sírját; de én újból elég gazdag vagyok — se jószág jövedelmét — egyházi s iskolai czélra fordítjuk. Ugye belé e- gyezel? kérdé a kedves nő. A férje a boldogság könnyét törölte le arczáról. — „Legyen meg a te akaratod“ édes Klotildom —szólt s hosszan átölelte a földi boldogságát. VII. Gyula mint N.-Enyed város hadnagya élte át éleiének legtöbb részét, — a kedves Klotildal boldogul. Zauntner uram soká ringató unokáit, kik torsok ap- jai lőnék a széles N.-Enyedi M**a családnak. —mm MI A SZERKESZTŐ? A szerkesztőnek, mint a költőnek születnie kell; mert legtöbb esetben semmiféle neme a nevelésnek nem teheti ily állás elfoglalására képessé az embert, hacsak születése óta magában nem hordozza az efféle irodalmi foglalkozás iránti érzéket s ügyességet. Azok száma igen nagy, kik egy ,ve- zérczikket* vagy más ,irodalmi czikket* igen szépen és jól képesek megirni egy hírlap számára: de csak kevesen találkoznak, kikre a szerkesztés fövezetését lehetne bízni; kevesen vannak, kik az oda nem illőt, a mi majd minden közleményben bennfoglaltatik, azonnal felismerjék; kevesen vannak, kik jó választást tudjanak tenni, hogy a kiadott munkák necsak egyeseknek tessenek, hanem az egész nemzetre nézve tanulságosak legyenek; kik kiválasszák, a mi nem magán érdeka CHAMBERS JOURNALu titán.
