Frankper, 1926. május-október
1926-05-26 [1190]
V J- C> U 11 . CüClvUC J. OUIU Cili VJJL^'CJ'J.X UÜJU.LJ'J-OU-V^O ^JXWU.U.L1.I_<,.L.U CJ- J-UvJ fjj Íj , amelyek megvilágítják a miniszterelnöknek magatartását a frankhamisitási. st ügyben. Ezek közzé tartozik a már előadottakon kivül mé& a következő eset is : • Wiiidischgratz regebben valami tervet mondott el a miniszterelnöknek" arről, hogy különféle irredenta szervezeteket egy egyesületeket közös vezet alá kellene helyezni, Erankhamisitásről, vagy bármi bűncselekmény elkövetés ' ről sző nem volt. A miniszterelnök felszólította Windis\shgratzet, hogy Írásban adja be tervezetet. A tervezetre a miniszterelnök ceruzával feljegyzéseket készítet amely szerint az abban jelzett irredenta mozgalmat ártalmasnak felezte,illetve az abban foglaltakat nem helyeselte. A miniszterelnök tehát nemcsak az eszközöket helytelenítette, de még a c élt is, amelyet Windischgratz el akart erni. Ezt a torvezetet azután átadta Nádosynak, hogy értesitse a herceget megjegyzéseinek megfelelően álláspontjáról, Bethlen gr ót tehát ugy akkor mint a Teleki grőf által elmondott esetben, továbbá utőbb,Kozma .f eljeienóese folytán, valamint bárő Parényi megnyügtatő levele után is, minden egyes esetben megtette azt az intézkedést, amelyet megtennie törvényes kötelessége volt, A főtárgyalás anyagának leggondosabb mérlegelése után megállapithaté hogy merőben alaptalan a főtárgyalás során is elhangzott az az állikás, melysz-érint akár a korány valamelyik tagja, akár a miniszterelnök a frankhamisításban bármiképen-is részt vett, vagy arről kipattanása előtt tudomás sal birt, A vádlottak bűnösségét tehát a rendelkező rész értelmében meg kellet állapítani. ' ' ' ' A törvényszék a vádtői eltérően Nádosynak a BTK.203v§.1.pontjában meghatározott bűncselekményben valő tettességét nem pedig bünsegédi bünrészessegét állapitotta meg, Nádosy és Windischgratz együtt és közösen beszélték meg a hamisitás tervét, azt mindketten helyesnek, kivihetőnek tartották.'Hádosy maga is hivatkozott Gerő előtt hazafias okokra és lelkiismeretére. Tudta,hogy a herceg az ő nevét emliti a résztvevők előtt s az ő magas, a kormányhoz közelálló hivatali állásával, valamint erkölcsi súlyával nyugtatja mog az aggődőkat. Ezt a szerepet ő vállalta.'-. Az ő magatartása és az annak méltán tulajdonított jelentőség f indította és késztette annak idején a vádlottakat arra," hogy a munkur vall ják és végezzék. Ez a tevékenysége nem egyszerű előmozditő és megkö nn y i-to >hanem tettestársi tevékenység volt.
