Frankper, 1926. május-október
1926-05-26 [1190]
El som képzelhető az, hogy a vádlottak közül valaki, például Rába ne említett vou.ua fel egy oly levelet, amelyben a miniszter elnök engedélyt ad a frankhamisitásra, ha az valóban meg lett volna. Hir a levél másolatának becsatolását igőrte ugyan, de nem tette meg. Az állítólagos levél házkutatás utján sem volt előkeríthető. Friedrich vallomásának értékelésénél nem jelentőség nélkül való Lingáuor tanú vallomása, aki azon a vacsorán ahol Mészáros az állítólagos mén-lenre let felmutatta szinten jelen volt. Lingauer vallomása szerint azonban epen Windischgrátz panaszkodott ekkor a miatt, hogy a kormány annyira komolyan veszi a Ifrianon által statuált megkötöttséget, hogy nem mer sem előmozdító, sőt még elnéző álláspontra sem helyezkedni az irredenta mozgalmakkal szemben. A kormánytól pénzsegitséget sem lehot kapni, ezért felvetette Windischgrátz az eszmét, nem lehetne-e irredenta célokra egy velünk ellenséges magatartást tanúsító állam pénzét hamisítani. Lingauer vallomása szerint Mészáros egyáltalán nem emiitette, ho"gy neki a pénzhamisításra a kormányától engedélye van, sőt ellenkezőleg kifejezésre juttatta azt, hogy a kormány jóindulatára nem számithat. Arról tanácskoztak ekkor a jelenvolta!:, hogy a kormányt el kell távolítani helyéről és-olyant kell helyébe ültetni, amely az irredentát jobban a szivén viseli. Ez a megbeszélés ellenzéki képviselők és pártállásu egyének összejövetelé volt, amelyen a kormány ellen foglaltak állást. Bictf-vyosnak. latszik, hogy ha ott valóban mutatott volna fel valaki a kormányra annyira kompromittáló iratot, amilyen az állítólagos salvus conductus volt, akkor azt sürgősen felhasználhatták volna a. kormány ellen, amelyet meg akartak buktatni és nem várnak ezzel több mint három évig. Sigray az ő tudomását vallomása szerint Windischgrátztői szoreztc A herceg vallomása és kijelentéséi már részletesen előadattak, s igy a Sigray-féle ujabb kijelentés nem helyezi más megvilágításba a kérdéstPallavicini őrgróf kijelentette , hogy csak következteti azt,, hogy a kormány tudott már kipattanésa előtt a frankhamisításról. Winéischgrát hercegtől hallotta, hogy a kormány tudott a szokolhamisitásról, tudnia kellett tehát a frankhamisításról is, Rzt a következtetést ^ailavicini anélkül vonta le, hogy a korány említett tudomásáról annak forrásáról, mértékéről, valamint a frankhamisítással v ló vonatkozásról bármily adatot is nyújtott volna. A második következtetése tall'áVicini őrgrőfnak arra van fektetve, hogy Bethlen x styán tagja egy titkos társaságnak, amelynek Marsovszky
