Frankper, 1926. május-október

1926-05-25 [1190]

/Szörtsey/ hogy vannak meg e letargiába merült és mindenről 'lemondani látszó ország­ban, akik nem hajtják főjüket türelmesen a trianoni járomba és akarnak s mer­nek cselokdni hazájuk, nemzetül: és fajuk erdekében. De nem közömbös cz a felfogás a sértetett szinlelő Franciaország és a hátamögé rejtőzködő úgynevezett utódállamooskák szempontjából sem, mert meg­győződésem, hogy ezek, akik még az árnyékuktól., is félnek, szivesebben láttak volna a vádlottak padján egy jóval nagypbb anyagi kárt okozó közönséges pénz— hamisitó bandát, mint egy olyan társaságot, amelynek cselekedetét az izzó el­keseredés s a szivenszurt magyar igazság sugalmazta. S végül nem lehet közömbös e felfogás az Ítéletet hoző•független ma­gyar biróság szempontjából sem, mert a biróság őre nemcsak a törvénynek, hanem az igazságnak is, ami - ugy érzem - ebben az esetben nem ugyanaz. A törvény a keret és az igazság a tartalom, amely azt kitölti. A keret merev, az igazság rugalmas, mely sokszor nem i ^ fér mog a törvényszakasz rideg betűinek bék­lyójában. Ugy érzem, ez a bűncselekmény nem ugyanaz, amire a törvényalkotók a pénzhamisitás sémáját ráhúzták, mert nem gondolhattak arra, hogy jöhot Tria­non, amikor hazafias célok ér deliében még-pénzhamis itást is lehet elkövetni. A bűncselekménynek fontos alkotórésze a szándék, nem lehet tehát közömbös bi­rói ^' m»mxm*: minősítés szempontjából az, hogy oz a cselekmény mennyibon szőritható a pénzhamisításra hozott törvényszakasz keretébe. Más itt, a i" '» törvény és más az igazság. Én sohasem fogok elismerni más jogot és más tör­vényt, sohasem fogok más igazságot hirdetni és szolgálni, inint azt, amely ha­zám, nemzetem és fajom érdekeit szolgálja. Tudom, hogy ezzel szemben áll egy másik felfogás, amely e szomorú üggyel kapcsolatban jogállamról, törvénytisz­teletről beszél. Mindezeknek : •. én is nagy tisztelője vagyok, ezt a tisztelő­tet nemcsak tanultam, hanem magammal hoztam a bölcsőből. De ha c tiszteletnek az a konzekvenciája, hogy stabilizálja Csonka-Magyarországot a mai életképte­lenségben, ekkor én e tisztelettol együtt felrúgom a jogállamot, a törvényt, az erkölcsöt s nem riadok vissza bármilyen eszköznek igénybevételétől sem, amellyel hazám érdekeit csak egy lépéssel is előbbre tudom vinni. Meg tudok barátkozni még azzal a felfogással is, hogy a frankhamisitás ténye balkáni nívóra süllyesztette az ezeresztendős kulturorszagot, mert nem alkarok ebben a csénkaországban kultűrlény ként élni és gyáva meghunyászkodó kutya módjára el­pusztulni'. Nekem a kultúra sem kell v ha az bilincsekbe rakja a magyar akarást, s megfosztja a nemzetet attól, hogy múltjához méltó életet élhessen. Nem vi­tatkozunk afelk'efct, hogy az államot reprezentáló magyar kormánynak szüksége vagy joga volt-e a trianoni szerződésnek ratifikálására, ami egyértelmű a ma­gyarság halálos Ítéletével, mi magyar társadalom azonban nem ratifikálunk. Mi Magyarország ezeresztendős területéből és jogaiból nem adtunk fel semmit és nem fogunk feladni soha, senki nem követelheti tehát tőlünk, hogy dicshimnuszo­kat zengjünk a bennünket körülvevő hullarablókról és néma a-jakkal, összetett kezekkel nézzük ezeknek teljes tönkretetelünkre irányuló cselekedoit, állami létünk és nemzeti szuverénitása jakkor, amikor Prágában a cseh nemzetgyűlésen még hat hónappal ezelőtt is nyiltan beszéltek Magyarország teljes felosztó­sarol. o . P- /UM * Ls**. /** i'&sLs**, • t-

Next

/
Oldalképek
Tartalom