Frankper, 1926. május-október

1926-05-22 [1190]

hogy távozni akar a közös üzletből s mint utolsó szivcssőgkőnt kerté azt, amelynek plausibilitását nem a mai szemmel" kell vizsgálni. Nemcsak valutát, hanem az értékpapírok legkülönbözőbb fajtáját szokás kölcsön adni azzal a feltétellel, hogy megmaradjanak ugyanazok a címletek. Ha a vád elismeri , hogy teljesen rendkiyüli dolog, hogy itt egy herceg és az országos főkapitány kerültek a vádlottak vadjára, ugyanakkor rendkívüli jóstehetséget követel védencétől, amikor azt mondja, hogy neki tudnia kellett volna, hogy itt ilyen rendkivüli és csodálatos dolgok tórténnat és hogy itt egy herceg és egy főkapitány ezerfrankosokat hamisittattak. Kifejti, hogy egyáltalán nem rendkivüli dolog, hogy Mankovich cégjegyzésével kellett ellátni a kölcsönt, valamint az sem rendkivüli, hogy ugyanazokat a címleteket kivánták visszaadatni, mert hisz ilyesmi az üzleti életben naponta előforuul. Nem áll meg a védelemnekaz az állitása, hogy a két testvér a"bűnben találkozott. Védence testvérével akkor találkozott, amikor már azt elitéltek és testvéri szeretete megnyilatkozott akkor, amikor a nyomozás TZWxréymyemxmkraxtoc során és a főtárgyaláson nem aka t testvére ellen vallani, amihez neki a 'büntető perrendtartás jogot ad. Ez az utóbbi okozta, hogy Mankovich Béla a főtárgyaláson olyan szánalmas figurát mutatott. Nincs tehát egyetlen olyan érv seux, amely bizonyítékként érvényesíthető volna Mankovich .bűnössége mellett, de az vau, hogy egy ember szerencsétlenségbe sodródott egy családi kapcsolatnál fogva. Dr. Dánér Béla, Kovács Gáspár védelmében szólalfel. Foglalkozik a magyar jellémmel és összehasonlítja azt a nyugati népek kultúrájával és jellemével. A magyar mindig szembenézett minden ellenségével, soha a földalatt nem járt, nem titkolódzott, amig országa háromne^yedrészét a legarcátlanabb erkölcs nevében oda nem dobták gyáva és áruló szomszédainak, Saját bőrén kellett megtanulni a magyarnak, hogy^ őseinek erkölcse és kulürája mennyivel különb volt a nyugati erkölcsnél és kultúránál, mert a magyarok a legyőzött ellenség hátából nem hasítottak szijáat, hanem vitéz, bátor katonát neveltek belőle és megtanították azokat az államalkotás művészetére. A csalódott magyarságnak azután egy pillanatban az a kétségbeesett gondolata támadt, hátha külörhez a nyugati tüzzel-vassal sütögető erkölcs. Véletlenül épen annak a nemzetnek a történelmét tanulmányozták, amelynek legnagyobbrésze volt a megcsonkításunkban, a francia nemzet történelmét és látták, hogy XVI, Lajos minisz- > tere maga hamisította a pénzt, látták, hogy Napóleon császár a térképésze ti intézetében egyszerre három országa Anglia, Oroszország és Németország pénzét hamisittatta és többször maga látogatta meg az-intézetet és nem huszor ötezer darabbal kísérletezett, hanem száznegyvenezer hamis bankjegyet'nyomatott,