Frankper, 1926. május-október

1926-05-20 [1190]

Tény az, hogy ö fivéréért ke. i?é"éget vállalt, hogy az elzálogosítást együtt végezték, hogy a bankkal Mankovich Béla^és nem György pállott összeköttetésben, hogy az elzálogosítás alkalmával azt a kérést terjesztették elő, hogy az átadott köteget ne bontsák fel, ne s.ztynolják meg, s amikor aljánk ezt nem volt hajlandó teljesíteni, azt a további kérést adLák elő, hogy azokat más bankjeggkkel helyettesíteni nem szabad. Két testvérről j/an szó, akik együtt laknak, egymáshoz korban is közelállanak és akikről n m hihető el az, hogy olyan rossz viszonyban lettek volna, mint Mankovich Béla állítja, mert az a tény, hogy egyik a másikért ilyen súlyos kezességet vállalt, kizárja a rossz viszonyt^ ha pedig rossz viszony lett volna, ez jóvátette közöttük,^Elképzelhető-e, hogy . . > Manlcovich Béla, aki komoly üzletember, .kezességet vállaljon Györgyért és hogy kielégitse az az információ, amelyet szerinte testvére mondott, t.i., hogy a bankjegyeket bizonyos szolgálatokért kapta kölcsön. Ha csakugyan rossz viszonyban lettek volna és a banknál előterjesztett kérést nem együtt, hanem Mankovich György terjeszti eló,^ akkor Mankovich Bélának meg kellett volna döbbennie annak hallatára, hogy a bankjegyeket nem szabad megszámlálni és nem szabad helyettesíteni. Mit jelent ez egy józanul gondolkodó ember előtt? azt, hogy namis pénzről van szó U azonban ne^n döbben meg, . .. —ellenkezőleg ó köti a megállapodásokat, tehát neki teljesen tisztában kellé t lennie mindennel, tehát ez másként nem is lehetett* Ezeket a konkrét tényeketkiegészitette a Tűzhely Bank igazgatója azzal, hogy amikor l elvilá^os itot ta őket,, hogy ez rossz üzlet, mert ig;$még akarnátok tél is elesnek, amelyet megnyernének akkor, ha a bankügyeket > beváltanák és kamatoztatnák,^erról ők egyáltalábna nem akartak tudni. Man • kovich Béla az ő bümösségét át is érezte és ezért volt szükségtarra a bizonyos levélre, arra a szalmaszálra, mert tudta, hogy a bizonyítékok összecsapnak a feje feletti Ha neki igaza volna, az a levéijltt volna, ha csak fivére lé tartóztfl^soE tán tudta volna meg annak bümösségét, és azt, hogy fivére őt magát is egy súlyos cselekménybe rántotta, akkor ez a levél nem veszett volna el, hanem itt volna előttÖnk, mint döntőbizonyiték az őpártatlansága mellett. Néhány szót ki vén ok Kovács Gáspárról szólani, mert az^J) bűnössége annyira kézenfekvő, nogy hosszas indokolást megtakarít-. Hvád ellene az, hogy ismeretlen.módon hét darab hamisítványt kézbekapariuEott és azokból hatot felesége utján Hollandiában, egyet pedig Budapesten értékesített. Kovácsról jó bizonyítványt állított ki gazdája, s amit róla mondott azt el is hiszem es meg vagyok győződve, hogy Kovács akkor, amikor a hü^-ég ellen vétett, percig sem érezte, hogy becsülete kockára van téve,mert a maga részéről a hamisított bankjegyeknek ellopását ugy látszik bűnnek nem tartotta