Frankper, 1926. május-október

1926-05-20 [1190]

Ez nem követtezott be, G-eró .László hallgatott Teleki Pál szavára és mindaddig. távolmaradt, amig Windischgraetz rábeszélése folytán újból bejnem Kapcsolódott, izt nem lehet hivatali parancsnak^ . nevezni, ezt nem ne/vezhetjük másnak, mint önkéntes akaratélhatározás>*.«t. Miután pedig Gerő önkéntes akaratelhatározásból cselekedett és nagyon jdl tudta, hogy itt hivatali ügyről nincs szó, hanem magánügyről f Telekig Pál szavát csak addig vette figyelembe,amig jól esett neki és bizonyára lelkiismeretefurdalásai is voltak, mert Teleki Pálnak soha többé jelen­tést tenni erről nem is mert és csak akkor j^lentkezett,amikor ki­pattant az ügy. Gerő állandóan érintkezésben állott^Windischgraetz herceggel, az ^akciót nyilt szemmel nézte, mindent láthatott és hallgatott a nagyon is bőbeszédű Windischgraetz herceg sok-sok szavából megérthette, hogy miről van szó, pedig Windischgraetz a főtárgyaláson mondotta, hogy senki előtt nem mondotta, akik az o emberei voltak ebben az ügybe^-n, hogy a.kormány ebben az ügyben érdekelve volt, Gero László nyilt szem­mel és nyilt fejjel dolgozott, tehát egy percig sem lehetett tudatában annak, hogy ő hivatalos akcióban vesz részt. Ha még Teleki Pál közbelépése sem volt alkalmas arra, hogy szt a végtelenül intelligens embert belátás­ra birja, hát ott volt 1924, karácsony tája, amikor az idézet vezetésében változás^következett be, amelynél ő is jelen volt, amely eseményeknek minden fázisát ismerte. Tudta, hogy Kurz Sándor semmi kerülmények között nem akarta vállalni a felelősséget ezért az akcióért, 'Milyen szemekkel nézte ő Kurz Sándornak ezt a működését? Lehetségesnek tartó 1 ta, hogy * egy alárend'j|eA;j4 Haits Lajosnak vele szemben ellenkező álláspontra helyez­kednék, ha ez hivatalos ügy volna és hivatalos ügy természetével birna. Amikor egy, a hivatalon egészen kívülálló egyént, indischgraetz herceget ' oda kell vinni, hogy Kurz Sándort jobb belátásra birja, akkor sem lattá G-erő, hogy itt a hivatali ügynek nyoma sincs? Azt hiszem, hogy ebben a kérdésben teljesen világosan és tö­kéletesen bizonyitottam be, hogy Gero László, nem hivatali parancsra cselekedett hanem cselekedett az ő hazafias é -zésének . sugalla­tara hallgatva, cselekedett^arra a bizonyos nyomásra, ameiyet a herceg­től kapott, cselekedett azért, mert lák-tta, ^hogy• mások is vannak érdekelve és ezért tarzozik bűnvádi felelősséggel. Hogy bűnvádi felelős­ségének mértéke mekkora, ebből a téynbó'l állapitható meg, amelyet vá- „ zoltam. másrészt abból a helyzetből^ amelyben ő Windischgraetzhez és a többiekhez állott, amelynek alapján ő sokkal inkább tisztában lehetett mindennel, mint bárki más, felelősségének sulyá't pedig növeli, hogy ami­kor ő teljesen tisztában volt azzal, hogy ennek, az akciónak nincs semmi nivatalos jellege, akkor ö mégis saját alkalmazottait hivatalos utasí­tással, saj át ^beismer és e szerint hivatali parancesal kényszeritette a pénzhamisításban való részvételre, sőt, mint a nyomozás során hallottuk, egyiket-másikat meg is fenyegette. , * í , .... i Mfl^lTill

Next

/
Oldalképek
Tartalom